Homoktövis - Hippophae rhamnoides

,,A természet könyve nyitott könyv, maga az Isten nyitotta föl. Olvassunk benne értelemmel és szeretettel”, - olvastam dr. Zelenyák János lekéri plébános könyvében. Eleink képesek voltak ,,olvasni e könyvből” megismerni és megbecsülni mindazt, amit az Atyától e földi világban útravalóúl kaptak. 

A homoktövis a Himalája környékén őshonos. Tibetben már az i.e. a XI. századból származó írások a gyümölcs gyógyító hatásairól igazolják, hogy az egyik legrégebben használt gyógynövény. Gyógyító szerként főleg a növény olaját használták.

A gyümölcs augusztus-szeptember hónapban érik be, de savanykás íze csak azután válik édeskéssé, miután a dér megcsípte.

A legendák szerint Dzsigiszkán katonái is e növény olaját fogyasztották erejük és szívósságok növelése érdekében.

Az ókori Görögországban a lovakat etették a gyümölcsével, hogy növeljék ellenálló képességüket és erejüket az olimpiai játékokon, innen származik a Hippophae rhamnoides elnevezése is.

Hipokrátesz írásaiban a homotövis készítményeket különböző gyomorbetegségek gyógyítására ajánlja. A régmúlt időkben a kozák harcosok a homoktövis olajával kezelték sebeiket. A szibériai vadászok szibériai ananásznak nevezik.

Állítólag Brezsnyev is fogyasztott homoktövis olajat, mivel az megvédi a szervezetet az alkohol romboló hatásaitól. Az egykori Szovjetunióban sugárterhelések kezelőanyagaként volt használatos. Mint a magas sugárterhelések védőszere a homoktövisolaj az űrhajósok házipatikájához tartozott. A vadon is termő növény a radioaktív sugárzás esetén is segíthet. Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után a sugárzásnak kitett sérülteket homoktövisolajjal kezelték. Pontosan ez a felhasználási terület teszi érdekessé a homoktövis alkalmazását a rák elleni küzdelemben alkalmazott sugárterápia során is. Vizsgálják az olaj tumorgátló hatását, valamint a nőgyógyászatban történő felhasználási lehetőségét a méh és a méhnyak- nyálkahártya sérülései esetén.

Mivel védett növénynek számít, előszeretettel termesztik. Állítólag a nemesített fajták gyógyhatása sokkal magasabb.

A leveleiből készített teának is jelentős gyógyhatása van. Szárítás céljából a leveleket lombhullatás előtt kell begyűjteni.

A homoktövis C-vitamin tartalma a citroménak tízszerese. Kiváló immunrendszer erősítő, növeli a szervezet ellenálló képességét, késlelteti az öregedési folyamatokat. Ajánlott általános legyengülés, illetve műtétek után az egészséges állapot helyreállítása érdekében alkalmazni. Olajának igen magas antibakteriális hatása van.

• Torok-, mandula- és orrnyálkagyulladás eredményesen gyógyítható az olajával.
• Külsőleg gyorsítja a sebgyógyulást, de égési- és fagyási sebeket is hatékonyan gyógyít.
• Fokozza az anyagcserét, így megakadályozza az elhízást.
• Hatásos segítő társ a méregtelenítő kúrák esetében.
• Kiváló hatású gyomorbetegségek esetén, emellett védi a májat is.
• Aranyér kezelésében is hatásos szernek bizonyult.
• A leveléből készített tea segít az érelmeszesedés megelőzésében.
• Télen igen hasznos a szervezet C-vitamin pótlásában.
• Rendszeres használata potencia növelő hatású, valamint a pajzsmirigy működését is szabályozza.

Készíthető belőle: dzsem, bor, likőr, zselé, olaj. A bogyókat nyersen, vagy a kipréselt levét mézzel édesítve is fogyaszthatjuk.

Érdekes, hogy a Codex Alimentarius szerint mérgező növény!? Nem tudjuk milyen alapon állítják, hiszen a több ezer éves tapasztalat éppen az ellenkezőjét bizonyítja, mégpedig azt, hogy a homoktövis valóságos csodanövény! A legrégebbi leírások óta sehol sem hallhattunk semmiféle emberre ártó hatásáról! Természetesen, mint minden más gyógyító növény esetében, bizonyos szabályokat nem árt betartani. Ennek a növénynek is, mint minden másnak sem ajánlatos a fogyasztását túlzásba vinni. Nem ajánlott áldott állapotban lévő nőknek, szoptatós anyáknak és 12 éven aluli gyermekeknek a fogyasztása!

Mivel igen szúrós növény, a betakarítást úgy végzik, hogy a korona belső részén lévő terméses hajtásokat lemetszik, a külső részről pedig kézzel szedik le a bogyókat. Törekedni kell arra, hogy a leszedett gyümölcs közé hajtás és levélrész ne kerüljön. (Bernáth Jenő)

RÁCZ JÁNOS Növénynevek enciklopédiájában a következő leírást olvashatjuk a homoktövisről: ,,homoktövis J: ezüstös, pikkelyes levelű, narancssárga bogyótermésű tövises cserje; Hippophaë rhamnoides.
Mai tudományos nevét Linné alkotta a Dioszkuridész által említett hippophaesz névből. Plinius hyppophyes néven ismertette, és hasznosításáról is ír.

Diószegi Sámuel a hipofa elnevezéssel ruházta fel, és Orvosi Fűvész Könyvében azt írja róla: „bogyóiból zöld és sárga festéket készítenek s a bogyókból készült szirupot a vízibetegségben hasznosnak tartják”. A latin Hippophaë név is a növény szúrós, bökős tulajdonságára utal. A homoktövis társneve a fűzőtövis, ezüsttövis, homokfa, hipófa, valamint a lóvakaró, mely a növény felhasználására, alkalmazására utal. Az ezüstfafélék családjának egyik nemzetségéhez tartozik.

Az áprilisban, májusban virágzó díszcserje Eurázsia növénye. Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték.

Az északi államokban bogyóját halászlében eszik, a finnek gyümölcspépet készítenek belőle. Van gyümölcstermesztési jelentősége is, mivel a gyümölcs C-vitamin-tartalma nagyobb, mint a citromnak vagy a csipkebogyónak.
A termése sárga. A homoktövis leveléből magas vérnyomás csökkentésére alkalmas teát készítenek. Terméséből szörpök, gyümölcslevek, erősítő gyógyszerek, tápszerek nyerhetők.

  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése