Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Kakukkfű - A bátorság fűszere

Kakukkfű - A bátorság fűszere
A kakukkfüvet a népi gyógyászatban tea formájában, a légutak görcseinek oldására alkalmazzák, de a gyomor- és bélpanaszokra való teákban is megtalálható. Enyhíti a puffadást és az emésztést elősegíti. Ezért zsíros, nehezen emészthető ételek fűszerezésére is alkalmas. A középkori füveskönyvek szerint általános erősítőszerként is alkalmazható, ezen kívül havivérzéssel kapcsolatos problémákra, mindenféle parazitára, fejfájásra, reumás fájdalmakra, valamint torok- és gége gyulladásánál is hatásos

KAKUKKFŰ - Thymus vulgaris

Népies nevén: mezei kakukkfű, balzsamfű, démutka, tömjénfű, kakucskafű, vadcsombor... Fajtái: citromillatú-, fénylő-, kerti-, keskenylevelű-, törpe-, vadkakukkfű.

A mediterrán területeken őshonos, időszámításunk előtt 2000-ből származó ékírásokból tudjuk, hogy a Sumérok a mai Irak területén már termesztették a kakukkfüvet. A legenda szerint a kakukkfű más illatos füvekkel együtt Szűz Mária ágyául szolgált, valószínűleg ezért nevezik az ,,anyaság virágának”.

A Bika jegyében szülöttek növénye. A bika jegyűek leggyengébb pontja a torok, számukra a leghatásosabb toroköblögető szer a kakukkfű alkoholos kivonata.

Ez a kis halványlila ajakos virágú, apró, illatos levelű fűszer- és gyógynövény onnan kapta a kakukkmadárról való nevét, hogy többsége tavasszal, a kakukk megérkezésekor nyílik. A magyar írásbeliségben a kakukkfű szótörténete igen régi időkre nyúlik vissza, már az 1395-ben megjelent Besztercei Szójegyzékben is szerepel.

A római katonák kakukkfüves fürdőt vettek, hogy fokozzák erejüket és merészségüket.

A középkorban is a bátorsággal hozták összefüggésbe. Európa hölgyei a kakukkfüvet hímezték kóborló lovagjaik kendőjébe. Nagy Károly (742-814) kapituláréiban elrendelte, hogy a kolostorok és kastélyok kertjeiben ültessenek jó illatú füveket – köztük kakukkfüvet.


BINGENI SZENT HILDEGARD a XII. században lepra, tetvesség és bénulás esetére javallotta. ,,Akin rühek, vagyis kis ótvarok vannak, az törjön össze kakukkfüvet friss zsírral, kenje ezzel, és visszanyeri egészségét. És az, akinek az agya beteg és mintha üres lenne, az törje porrá a kakukkfüvet, és ezt a port keverje össze zsemleliszttel vízben, csináljon ebből tortácskákat, és egye ezeket gyakran, ettől az agya jobban lesz. Később a járványok alatt fertőzésgátló szerként alkalmazták.


LIPPAY JÁNOS ,,POSONI KERT” 1667: ,,Májustól kezdve egész nyáron át virágzik. Nem kéván se igen kövér, se igen ganajos földet, hanem Nap-fényt. Mentül gyakrabban által ültetik, annál jobb.

Kakúk fű az étkekben, mind hús, s mind halhoz, az együgyű embereknél szintén annyit ér, mint a petrezselyem, mert a gyomorban igen segíti az emésztést. Kakuk füvet ha eczetben és mézben megfőzik s úgy isszák, igen használ azoknak akik vért pöknek.

  • Ha füstöt csinálnak belőle, nem marad meg se kígyó, se más efféle állat ottan, s a bolhákat is elűzi.
  • Ha borban megfőzik s isszák, az asszonyoknak közönséges nyavalyájokat megindítja.
  • Az követ és vizeletet megindíttya.
  • A gyomor korogást csudálatos képen megcsillapítja.
  • A belső sebeket és sérüléseket meggyógyítja.
  • Tüdőjét, máját, lépét embernek gyógyítja.
  • Ha hat, vagy hét napra a kakuk fűvet borba tészik, eczet lészen belőle.
  • Az aludt vért eloszlatja eczetbe ha reá kötik.
  • Ha mézzel elegyítik és aprádonként elnyelik, megtisztítja az embernek a mellyét és tüdőnek a sűrű nyálát kivetésre sarkalja.

A méheknek igen nagy táplálására vagyon és ezért szeretik.


M. LALLEMAND francia vegyész a kakukkfűkámfort 1853-ban a kakukkfű (thyme) után timolra keresztelte. Ez a timol azután az első világháborúig népszerű fertőtlenítőszer volt.


Fertőtlenítő és tartósító tulajdonságait már az egyiptomiak is jól ismerték, és a balzsamozásban használták.

A középkorban a ,,Szent Gyógyfüvek Varázslatában” az első helyen említették, és 1600-tól megjelenik egy receptben is, amely „lehetővé teszi, hogy megpillantsuk a tündéreket”. Kárpátalján ma is használatos igízőfü, igézőfű neve.

Bíborvörös virágzata a levelek hónaljában ül, nagyon szeretik a méhek, értékes mézet ad. Egyike a legmegbízhatóbb orvosságoknak a szamárköhögés gyógyításárban.

  • Menstruációs görcsökkel járó zavaroknál is kitűnő háziszer a teája.
  • Használatos a légzőszervek megbetegedéseinél, thymol hatóanyaga folytán pedig bedörzsölő, belélegző, égett sebfájdalmat enyhítő és nyugtató szer.
  • Gyomorerősítő is, elősegíti a zsírok lebontását, valamint igen jó másnaposságra.

Konyhai fűszerként sűrű hús- és egyéb levesekhez, pácokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz adjuk. Vadhúsok, halételek, baromfisültek, kagyló kitűnő ízesítője.


DIÓSZEGI SÁMUEL Orvosi füvészkönyvében olvashatjuk (1812): ,,Mind a Kakuk, mind a kerti Gémutka kellemetes illatú, fűszerszámos ízű, inakat ébresztő, vér hígító, gőzöltető erejű becses orvosi szerek, és mind azokban a betegségekben theájok hasznos, meljek az érzőinak elgyengüléséből származnak, vagy azzal összekötve vagynak, minéműek a szédülés, a boritaltól való főfájás, álmosság, szélütés, görts, nyelv elesése etc. Külsőképpen is oszlató és ínerősítő kötözéseket belőlük tsinálni igen jó.”


PETRA NEUMAYER ,,Természetes antibiotikumok” című művében írja a kakukkfűről: ,,Illóolaj tartalma jótékony hatást fejt ki a légcsövekre hörghurut, szamárköhögés és asztmás panaszok esetén. A kakukkfűolaj belégzéssel a tüdőhólyagocskákba kerül, és így közvetlenül a betegség helyén hat. Oldja a hörgők görcsét, feloldja a váladékot és felszaggatja a köhögést.

A kakukkfüvet a népi gyógyászatban tea formájában, a légutak görcseinek oldására alkalmazzák, de a gyomor- és bélpanaszokra való teákban is megtalálható. Enyhíti a puffadást és az emésztést elősegíti. Ezért zsíros, nehezen emészthető ételek fűszerezésére is alkalmas.

Enyhe bódító és gyulladáscsökkentő hatása is ismeretes, éppen ezért borogatásokhoz és fájdalomcsillapító kenőcsökhöz is használják.

A középkori füveskönyvek szerint általános erősítőszerként is alkalmazható, ezen kívül havivérzéssel kapcsolatos problémákra, mindenféle parazitára, fejfájásra, reumás fájdalmakra, valamint torok- és gége gyulladásánál is hatásos. Ezen alkalmazási formák gyógyító hatását a több száz éves népi gyógyászat tapasztalatai bebizonyították és manapság ezek közül sokat a modern gyógynövénykutatás is alátámasztott.”

Kakukkfűtea: Egy teáskanálnyi szárított és aprított kakukkfűre öntsünk ¼ liter forró, de nem lobogó vizet. A teát 15 percig fedve hagyjuk állni. Ha nem fednénk le, az értékes illóolajok elpárolognának, de így a fedőn lecsapódnak és visszacsepegnek a teába. Köhögés, hörghurut vagy szamárköhögés esetén napi 1-5 csészével fogyasszunk el belőle. Egy kis mézzel édesíthetjük.

Tea szamárköhögésre vagy görcsös köhögésre:

  • 40g kakukkfű
  • 20 g harmatfű
  • 20 g lándzsásútifű-levél
  • 10 g ökörfarkkóró-virág
  • 10 g ánizs szem

A fent leírtak alapján készítsünk belőle teát. A keverék enyhíti a hörgők görcsét, antibakteriális hatású és enyhíti az asztmás panaszokat.

Kakukkfüves reumafürdő: Készítsünk 100 g kakukkfűből és 1 liter forró vízből teát. A leszűrt folyadékot adjuk hozzá a fürdővízhez. Jótékony hatású reuma, bronchitis, ideggyengeség és bőrbajok esetén.


VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr ajánlásai a kakukkfűről: ,,Egyike a legmegbízhatóbb gyógyszereknek a szamárköhögés gyógyításában.

Menstruációs görcsökkel járó zavaroknál, gyomor elnyálkásodásnál kitűnő háziszer a kakukk fűből készült tea (15 gr. 250 gr vízzel leforrázva, a szüredék cukorral ízesítve, óránként 1 evőkanállal).

Gyomorerősítő, de használatos azon kívül a gyomortól származó fejfájásnál, gyomorsülyedésből eredőkényelmetlenségeknél is.

A légzőszervek és hörgők gennyes, katarusos megbetegedéseinél, sőt tuberkulózisnál is kitűnő nyálkaoldó, használják továbbá kakukkfűkivonat alakjában tüdőgyulladás és difteritisz esetében a nyálka leválasztására. A fogászatban idegnyugtató.

Thymol hatóanyaga folytán, mint bedörzsölő, belégző, égett sebfájdalmat enyhítő nyugtatószer van használatban.

Olaja cukorra cseppentve szintén nyálkaoldó, azonkívül bedörzsölő szer.

Gyermekeknél idegerősítő fürdőt készítenek főzetéből.

KAKUKKFŰ SZÖRP: 25 gr. kakukkfüvet 50 gr vízzel leforrázunk és 20 pernyi állás után leszűrünk. A szüredékhez 100 gr cukrot adunk és szirupsűrűségre befőzzük.

SZAMÁRKÖHÖGÉS ELLEN: Veszünk 20 gr kakukkfüvet, 50 gr fehér fagyöngy szárát és levelét. Az egészet 150 gr vízben 10 percen át főzzük. A szüredékhez 50 gr mézet adunk és a betegnek 2 óránként egy evőkanálnyit adagolunk.


Dr, OLÁH ANDOR a kerti kakukkfüvet (Thymus vulgaris) értékesebbnek tartja a a mezei kakukkfűnél Thymus serpyllum) mert illóolajban gazdagabb: ,,Kellemes illatát, kiváló gyógyhatását a timolnak köszönheti, a nép balzsamfűnek is nevezi. A kakukkfűolaj még 1:3000-szeres hígításban is gátolja a legtöbb sebbaktérium fejlődését, szaporodását. Mint a jelentős illóolaj tartalmú növények általában, a kórokozó baktériumok, vírusok és gombák ellensége.


Mésségué szerint:,, ha mindenféle formában (fűszer, tea, fürdő) gyakran élsz kakukkfűvel életed során, megkíméled magad a grippétől, influenzától és más betegségektől – ha nem is mindegyiktől – és megőrzöd egészséged.”

Megelőzésként használd tehát a kerti és a vadon termő kakukkfüvet. Az ókor óta a szegények antibiotikuma volt, nem ismertek más védelmet, mint az illatos növényeket. A miazmákat elűzendő a lehető legtöbbet fogyasztották a kakukkfüvet is, bedörzsölték vele a testüket, füstöltek stb. Kár, hogy a ma embere csak húsfűszerként él vele.

Népi alkalmazási területe elsősorban a gyomor- és tüdőbajok. Szélgörcs (a gyomor és bélgörcs fájdalma gyomorhurut, bélgyulladás stb miatt), köhögés (felső légúti hurut, hörghurut), tüdőcsúcshurut, megfázás asztma ellen magában vagy teakeverékekben (tüdőfűvel, édesgyökérrel, pipacsvirággal, szikfűvel, búzavirággal, hársfavirággal együtt) alkalmazták.

Adagja önállóan: egy tetézett kávéskanálnyi friss vagy szárított kakukkfű 2 deci vízzel leforrázva. (Fedjük le!). Étkezéseken kívül naponta 2-3-szor egy csészényit fogyasszunk belőle. Mézzel édesíthetjük.

A MAGYAR GYÓGYSZERKÖNYVBEN SZEREPLŐ HIVATALOS MELLTEA, az összetett kakukkfűtea (Species thymi composita) receptje: 10 g ökörfarkkóró virág, 20-20 g kakukkfű herba, zilizlevél, zilizgyökér, bodzavirág, édesgyökér, kankalingyökér. Egy tetézett evőkanálnyi teakeveréket egy csésze forró vízzel leöntünk, fél óráig hűlni hagyjuk, közben időnként kevergetjük, leszűrjük. Naponta három csészényit fogyasszunk belőle. Mézzel édesíthető.

RÁCZ GÁBOR teakeveréke: 40 g szappanfűgyökér, 20-20 g kakukkfű és zilizgyökér, 10-10 g bodza és hársfavirág. Egy evőkanálnyit két deci vízzel leforrázunk. 20 perc múlva szűrjük, két kávéskanál mézet tegyünk hozzá. Naponta 4-5x1 evőkanálnyit, gyermeknek 3 x 1 kávéskanálnyit adjunk. Kétnaponként friss tea készítendő.


KAKUKKFŰBŐL MAGÁBÓL így készül tea: 1 tetézett kávéskanálnyit 2 deci vízzel leforrázzuk, 5 percig állni hagyjuk. Ennek az adagnak a kétszeresét kell egy nap alatt elfogyasztani, Csillapítja a köhögést, fertőtleníti a légutakat. Légcső- és hörghurut, szamárköhögés esetén kék iringóval is társítható.”


  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése

Tartalomhoz tartozó címkék: kakukkfű
Az oldal tetejére