Bojtorján (Közönséges bojtorján) - Articum lappa L

,,A növényekkel való gyógyítás az emberiség történetének legősibb idejéből ered, s az évezredek folyamán felgyűlt értékes tapasztalatok ma is felhasználhatók. A gyógyításnak szentelt legősibb könyvek gyógynövény leírások voltak.” (dr. Oláh Andor)

Hol találjuk meg: A közönséges bojtorján nagy levelű, lila, fészkes virágzatú gyomnövény. Terem utak szélén, parlagokon. A vadon termő állományok gyökerei szolgáltatják a drogot. A Bojtorján Eurázsiai flóraelem, Magyarországon mindenütt megtalálható. Alig elágazó, karó alakú gyökere 5-6 centiméter vastag, 20–25 centiméter hosszú, az első évben tömör, húsos. Gyógyászati célokra ezt gyűjtik. Drogjának főzete vizelethajtó, izzasztó, epe- és vesekőoldó valamint vértisztító hatású. 

A bojtorján gyűjtése: Csak az egyéves gyökerek gyűjthetők ősszel vagy tavasszal. A kiásás után a föld feletti részeket levágjuk, megtisztítjuk a talajrögöktől – ha kell megmossuk – majd 10-12 cm hosszú és egy újnyi vastag darabokra hasogatjuk fel. Lehetőleg napon szárítsuk!

A bojtorján története

A kora kínai gyógyítók és az indiai ájurvédikusok megfázás, torokgyulladás és tüdőgyulladás esetében használták.

A XIV. században Európában a bojtorján levelét borba keverték, és lepra ellen javallták. A Szigetközben nemrég még „Amikó nem vót dohán, ezt tettük a pipába.”

Mai német kutatók felfedezése szerint a bojtorján olyan vegyületeket (poliacetilének) tartalmaz, amelyek elpusztítják a betegségeket okozó baktériumokat és gombákat. Külsőleg bőrbajok (sömör, ekcéma, ótvar) gyógyítására alkalmas, hajhullás ellen is jó. 

A haj festésére már igen régóta használják, Fuchsius munkájának XVI. századi magyar bejegyzései között azt olvassuk, hogy „az bojtorjánt minek előtte megh szárad, törd megh, tedd el cserép edényben és sallatromal fejedet először megh mosván, kenyed hajadot véle és arany szinű lészen”.

A NÉPI GYÓGYÁSZATban igen rég óta használják a bojtorján gyökerét, anyagcsere javító, máj- és epebetegségek kezelésére szánt teakeverékek alkotórészeként, valamint reuma elleni és húgykőoldó hatásáért.
Külsőleg ekcémás bőrfelületek kezelésében, különösen a fejbőr korpásodásának meggátolására vagy hajhullás megállítására használják olajos, vagy szeszes kivonatok formájában.

Dr. ZELENYÁK JÁNOS ,,A gyógynövények hatása és használata” című munkája szerint (1908):
,,A bojtorjángyökér oldó és izzasztó hatása miatt, egyike a legjobb szereknek hideglelésnél, fekélyeknél, vese- és epekőnél, syphilitikus bajoknál. Borban főzve hatásosabb.

A füvet magát égési sebekre kötik, erős főzetét borogatásra használják. Sebekre, bármilyenek legyenek is azok, a fűnek kipréselt leve ajánlható.

Az állatgyógyászatban a gyökér erős főzetével az állat bőrét mossák, ha viszketeg kiütések vannak rajta. A főzethez 1 rész bojtorjángyökeret, 12 rész vizet vesznek és az egészet felére lefőzik. 

A tüdővészes juhoknak az apróra vagdalt füvet, eledelökbe keverve szokták beadni.”

CSAPÓ JÓZSEF ,,Új füves és virágos magyar kert" (1775): ,,Ez mindenütt termő füvet a gyerekek is esmérik, mert az bundájokhoz, gubájokhoz hamar hozzá ragad.
Belső hasznai: 1. A régi sebeket a megzúzott s fel-rakott zöld levelek meg-gyógyítják. 2. Ficzamodott tagokat-is ekképen hasznos a levelekkel kötöztetni.
Köz haszna: Melly Juhoknak a tüdejek vész és kehesek, azoknak apróra kell a lapu gyökerét vagdalni, s eledelek közt véle meg-etetni."

DIÓSZEGI SÁMUEL ,,Orvosi füvész könyv": ,,A keserűlapu Bojtorján gyökere, kesernyés édességű, nyálkás és bűzös szagú. A' nyálkás vérnek tisztítására és vizellet indításra főt vize alkalmatos. Ez előtt ezt Bardána nevezet alatt nagy betsben tartották, és a Vénusi nyavaják gyógyítására alkalmatosnak hitték.

Annyi bizonyos, hogy a főtt vizével való hosszas élés a bőrnek külömbféle omladozásaiban segít, mert a vért ritkítja. Azt is tartják róla, hogy a vesékben lévő fövényt kitisztítja.

Tavasszal, mikor még a levele nints egy tenyérnyi, ha leveleit megszedik, és forró vízzel megöntvén, a leveleit kifatsarják, ezen levelekből töltött káposztát lehet készíteni, ha borkővel megsavanyítják, melj a levelekben a megforrázás után megmaradt kevés keserűségnél fogva jó ízű és egészséges tavaszi eledel."

MÉLIUSZ PÉTER 1578-ban megjelen ,,Herbárium" című művében olvashatjuk: 

,,Dioscorides mondja: Ha a Keserű lapu gyökerét borban egy drachmányit ama Luc fönyű diójával, az is egy drachma, azaz hat pénznyomónyi légyen, megiszod, Vérköpést megállat.

• Ha penig a leve succusát, vagy vizét kifacsarod, s borban megiszod, csodaképpen minden Kígyó és mérges állat marást meggyógyít.
• Ezen succusát, vagy vizét, ha mézben megiszod, vizeletet indít.
• Ha ó-borban iszod, negyven napig a leveléből kifacsart succusát, farsábást és kórságot is gyógyít.

Külső hasznai:

•  A zöld levelét ha megtöröd, a sebre kötözed, használ.
• Ezen tört levelét kifeszült és törött tagra ha kötöd, használ.
• Ha a Nagy lapunak magvát lúgban főzed, Salétromot vetsz belé, szépen sárgává, gesztenyeszínűvé teszi a hajad.
• A hideglelőt takard be a levelével, használ néki.
• A nagy Lapu gyökeret sóval törd össze, s minden dühös eb marását meggyógyítja.

VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr ,,Gyógynövények gyógyhatásai" című könyvében írja: ,,A bojtorján néha 1 1/2 méter magasra is megnő. Alsó tőlevelei nagyok, sötétzöld színűek. Virága bíborvörös, karóalakú, kívül szürkés-barna, belül szürke, csak van szaga.

Gyűjtjük gyökerét (bardanae radix)és leveleit (bardanum). Hazánkban rossz talajon mindenütt terem. Hatóanyaga: inulin, csersav, sók és nyálka. 

Levele izzasztó, vizelethajtó, hűsítő, szélhajtó és vértisztító hatású. (15 gr. 1/4 l vízre).

Gyökeréből rendesen édesgyökérrel keverve vértisztító teát készítenek (10-10 gr. 1/4 l vízre).

Izzasztó és vizelet kiválasztó hatásánál fogva a gyökér főzetét bőrkiütésnél (psoriasis), reumatikus bajoknál, sömör, sömörös bőrviszketegség és ótvar kezelésére szokták használni.

A hajnövés előmozdítására 50 gr gyökeret 1 liter vízzel 1/2 óráig főzzük és a fejet mossuk meg vele kétszer hetenként.

A gyökér mandulaolajban főzve hajhagyma erősítő, általában kedvelt hajolajat szolgáltat, melyet néha pirossítógyökérrel szoktak megfesteni. A gyökérből készült főzettel való mosás után ezzel az olajjal ajánlatos a hajat megkenni.

A magjából készült főzet kőképződést akadályozó, azonkívül vérhasnál is jó hatással van.

Általában az orvosi gyakorlat is felvette népgyógyászati felhasználását."

Dr. KMETH SÁNDOR így ír a bojtorjánról:

Felhasználás :  Az egy éves, még nem virágzott növény gyökere ősszel kiásva, közvetlenül nyersen fogyasztható, szárított gyökere főzetként ivásra illetve borogatásra is alkalmas. Olajban főzve bedörzsölőszerként. 

Fizikális hatása: 

• A bojtorján-gyökér a máj fokozott aktivitását, így az epe túlzott termelődését is csökkenti. 
• A táplálék átalakítási folyamatát, az emésztést lassítja. A túlemésztettséget meggátolja, miáltal a tűz-mérgek ezúton történő képződését csökkenti. 
• A maró, epés hangulat testi tükröződését - vérhevülés, bélrendszer irritációja, krónikus gyulladása, vértolulás - megszünteti, lehetőséget biztosítva ezáltal a kibillentség okának a megszüntetésére. 
• A szervezet nyálkahártyáinak kiszáradását és ezzel járó gyulladását enyhíti külsőleg és belsőleg egyaránt. Az égő érzéseket csökkenti. 
• Magas lázzal, gyulladással járó betegségek hevét hűti és az ilyenkor keletkező irritatív mérgek eltávolítását illetve közömbösítését segíti. Ezáltal az idegrendszert nyugtatja és a tápláló, regeneráló folyamatok előtérbe kerülését támogatja. 
• A keringő illetve lerakódott mérgek eltávolításával a vért illetve a szervezet nedv- és nyirokkeringését tisztítja, ezért a reumatikus panaszokat enyhíti. 
• Főzete vizelethajtó, izzasztó, vesetisztító, kőoldó hatású. 
• A hasüreg és a kismedence területén kialakuló gyulladásokat hatékonyan csökkenti.
• Torokgyulladás esetén öblögetőként alkalmazva kiváló, valamint a pajzsmirigy túlműködést csökkenti. 
• A bőrfelszín gyulladásaira, fekélyes sebeire, ekcémára, sömörre főzete fürdőként, borogatásként, illetve olajos készítménye bedörzsölőként hatásos. 
• Ez utóbbit a hajnövekedés regenerálására is javallják. 

Tudatilag: A bojtorján-gyökér a düh, harag, agresszió érzelmi állapotainak ellenszere. Az indulatokat nyugtatja és az azokat keltő mérgeket kipucolja a belsőből. Ezáltal az akaratot fiatalítja, frissíti és szabályozását segíti."

 A cikk Lovassy Ilona gyűjtése