Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Kis ezerjófű - A test egyensúlya

Kis ezerjófű - A test egyensúlya

Az ezerjófűnek három változata terem a Kárpát-medencében, kis ezerjófű, keskenylevelű ezerjófű és a csinos ezerjófű.  Az ezerjófű nevében jelzi, hogy számtalan kibillent állapot helyrehozásában kiváló. A mérgezések, fertőzések leküzdésében igen hatásos.

KIS EZERJÓFŰ - Centaurium erythraea


,, Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyíllal,
Fut sötét erdőbe, sajgó fájdalmival,
Fut hideg forrásnak enyhítő vizére.
És ezerjófüvet tépni a sebére...”
(Arany János)

Az ezerjófűnek három változata terem a Kárpát-medencében, kis ezerjófű, keskenylevelű ezerjófű és a csinos ezerjófű
A leggyakoribb és a legismertebb közülük, a kis ezerjófű. Népies neve: epefű, ördögcsiptetőfű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, lázfű, gyomorfű.
Az ezerjófű (Centaurium) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó nemzetség. A Centaurium nevet egyesek szerint egy Khiron nevű kentaurtól kapta, aki fölfedezte a növény gyógyító hatását, mások szerint a centum és az aureum szavak összevonásából származik, amely arra vonatkozik, hogy igen becses, 100 aranyat érő fű.
A növény föld feletti részét gyűjtjük, lehetőleg telihold idején, szárítása hűvös szellős helyen történjen, mivel a napon szárítva elveszti gyógyító hatását.
Dr. Kmeth Sándor szerint: a víztúlsúlyra hajlamos alkatúak gyógynövénye. A víz energiát csökkenti, szárítja, mozgatását ürítését fokozza. E tulajdonságainál fogva fokozza az idegrendszer működését. Az egész szervezetre nézve erősen tisztító hatású.

Az ezerjófű nevében jelzi, hogy számtalan kibillent állapot helyrehozásában kiváló. A mérgezések, fertőzések leküzdésében igen hatásos.

Az emésztőrendszerben oldja a lerakódott hurutokat. Erősíti az epét, fiatalítja, fokozza az epetermelést, így megkönnyíti a zsírok lebontását. A nehéz ételek fogyasztása esetén csökkenti a kellemetlen tüneteket, segíti az emésztést. Azon túl, hogy a gyomorkeserűk készítésének elmaradhatatlan alkotórésze, pálinkával készült kivonatait használják étvágytalanságra, remekül enyhíti, illetve megszünteti a különböző gyomorpanaszokat és fájdalmakat.

A vastagbélben fokozza a vízvisszaszívást, szárítja a bélfalat, így alkalmassá teszi a vastagbélhurut kezelésére.

A fehér ürömhöz hasonlóan alkalmas az emésztőcsatornában megjelenő élősködők (gombák, paraziták) kiűzésére.

A máj méregtelenítő funkcióját, az emésztőnedv termelését fokozza, ezért sikeresen alkalmazható a ,,zsírmáj” felszámolásában.

Segít a vesék ,,szűrőinek” tisztulásában, valamint megszünteti a pangó nedveket, ciszták megszűnését elősegíti.

A túlterhelt lépet kiüríti, tisztítja, működését újra elősegíti.

A légzőszervek területén kialakult fokozott nyálka és huruttermelést csökkenti, a megjelent nedveket pedig felszárítja.

A szív elzsírosodását, ereinek meszes lerakódását csökkenti.

Az idegekről és az érfalakról a lerakódásokat, zsírokat leválasztja, így az ingerelhetőséget és az erek rugalmasságát normalizálja.

Hatásában a tompaságot csökkenti, viszont túlzásban alkalmazva az indulatok és a bizonytalanság könnyebb megjelenését lehetővé teszi.

Az ezerjófű nemcsak a vért, az elmét is tisztítja – lelki hatása van: könnyeddé teszi az embert, a nehézkességet csökkenti, segít felülemelkedni a nyomasztó állapotokon, érzelmi terheken. Fokozza az idegi működést, segít a gondok feldolgozásában és serkenti az arra való képességet, hogy más szemszögből nézzük a dolgokat. Ezáltal az indulatokat is csillapítja. Fokozza a lelkesedést és az önbizalmat.

Egyes vidékeken a komlót helyettesítik vele sörkészítéskor.

Lehetséges elkészítési módok: Belsőleg teafőzetként vagy tinktúraként szokás alkalmazni emésztés serkentésre, étvágy javítónak.

A teafőzet elkészítése: 
Tegyünk 1 gramm szárított növényt 1 csésze forrásban lévő vízbe és hagyjuk ázni 15 percig. Az elkészült teát naponta háromszor, étkezés előtt fogyaszthatjuk.

Tinktúraként a következőképpen fogyaszthatjuk: keverjünk el 30 cseppet 1 pohár vízben, és ezt fogyasszuk naponta háromszor.

Figyelem: a kis ezerjófű tartósabb használata (10 napnál tovább) gyomor- és bélnyálkahártya-gyulladást okozhat!

Külsőleg használva, fejtetű vagy hajhullás esetén a következőképpen járjunk el: 30-50 gramm szárított növényt öntsük fel egy liter forró vízzel, és forraljuk tovább 2-3 percig. Ezután várjuk meg, míg lehűl. Az elkészült forrázattal 1-2 alkalommal dörzsöljük be fejbőrünket.

MEGKÖTÉSEK: Kiszáradással, hevüléssel együtt járó gyulladásos betegségek kezelésében ellenjavallt. Hirtelen nagy dózis, vagy huzamos ideig tartó használata az arra hajlamos embereknél szélsőséges állapotok megjelenéséhez vezethet. Máj- és vesezsugorodásban szenvedők ne használják!


Tudományos Centaurium neve Cheiron kentaur nevéből eredeztethető. Ő volt a gyógyításban leghíresebb kentaur, a fitoterápia megalkotója, akinek görög (és latinChiron) nevével több egyéb gyógynövényt kapcsoltak össze.
A görög mondák szerint Cheiron használta orvoslásra az ezerjófüvet is, az ő tiszteletére kapta ezt a ’kentaurfű’ nevét.

Már Dioszkuridész és Galénosz is dicséri gyógyhatását.

Plinius megkülönbözteti a kis- és nagy ezerjófüvet: centaurium minus, illetve centaurium maius. A nőnemű centauria alak is szerepel nála.

Meliusnál (1578) mint méreg- és féregűzőszer szerepel. „Belső hasznairól” pedig azt írja, hogy „az asszonyállatok havi kórságát megindítja, az bennszorult Secundinát, azaz burokot, holt gyermeket kiűz. Ha csak füstölöd, párlod vele az asszonyállatot, szinte azon haszna.” Melius azt írja az ezerjófűről, hogy „Az tágokba lőt Nyilakat kivonsza, ha felyül reá kötöd e füvet, Vasat, golyóbist kivonszon a testből. Virgilius mongya, hogy még a Baromból is, Lóból kivonsza a vasat, golyóbist, ha reá kötik.”.

Veszelszki (1798) számtalan haszna mellett „gyökere porát a nyavalyatörés, sőt a pestis ellen is igen hasznosnak” írja le. 

Mint a növény magyar ezerjó neve is mutatja, nálunk szintén régóta becsült gyógynövény, régi füvészkönyveink híres növénye. A Néprajzi Értesítő 1943-as évfolyamában írják, hogy az „ezerfüjjet ... gyomorbeteg ember éhgyomorra issza. Tüdőbajos, hideglelős, szorulásos emberek is ezerjófű teát isznak. Sebet ezerjófű teájába mártott ruhával borogatnak.”

A Komárom megyei Martosban az „ezërjófű ezër bajrú való: tüdőbajrú, gyomorfájásrú, epebajrú, vesebajrú, hideglövísrű, érelmeszësedísrű, étvágyhozó”.

Az erdélyi Szováta–Szakadáton a „cintórija ~ cintérija szárából és virágjából teját főzünk, s azza itattyuk, akinek fáj a gyomra”.

Fiatal leveleit Szibériában teának használják. Csapó József: ,,hideglelést gyógyitó-fü”. Ugyanitt olvasható „külső hasznáról”, hogy „koszos fejet meg-gyógyitja”, lásd a koszfű nevet az aranka görényfű elnevezésénél. Ismerik még leveleinek alakja miatt ördögcsíptefű néven is.


A nagyezerjófűhöz különleges mondák fűződnek. Ablakba téve villám ellen véd, vetésszélekre ültetve jég- és madárűző. A Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken az a hiedelem járta, hogy ahol a harkály ezerjófűlevelet ejt le a csőréből, kincs terem a nyomában. Egy másik hiedelem szerint a gyökere a hétlakatú zárat is kinyitja, ezzel függ össze boszorkányfű, erősfű elnevezése. Ez az egyéves, bódító szagú fű különleges hírét még annak is köszönheti, hogy a középkorban az alkimisták lángra tudták lobbantani. A botanikai irodalom szerint Linné lányának is sikerült ez a művelet. A növény 50–100 centiméter magas szára ugyanis mirigyesen szőrös. A mirigyekből meleg időben annyi éteres olaj párolog ki, hogyha a virágzatot égő szállal érintjük, felvillanó láng lobban végig a növényen. A virágból desztillált olajat orvosi célokra használták.


BINGENI SZENT HILDEGARD hagyatékából tudhatjuk, hogy az ezerjófű, amelyet az apátnő boszorkányfű néven emleget, már a XII. században ismert, igen jó hatású gyógynövénynek számított. ,,A boszorkányfű meleg és száraz, és a tűz és kövek ereje van benne, mert erőiben kemény mint a kő. És ahogy a tűzben meleg ami belőle kiárad, úgy a boszorkányfű is erős a betegségek ellen, amelyekkel szemben fölényben van, mert a kő az emberben a zsíros természettől növekszik. Ha elkezd növekedni, a beteg törjön porrá boszorkányfüvet, és egye ezt a port gyakran búzakenyérrel, mivel ez hátráltatja a kő növekedését. Az az ember, akiben a kő már kifejlődött, tegye a boszorkányfű porát ecetbe, amibe mézet kevert, igya ezt gyakran éhgyomorra és a kő széttörik benne. Akinek a szíve fáj, szintén egye a boszorkányfűből készült port és a szívfájdalom csökkenni fog.”


HORHI MÉLIUSZ PÉTER a Kolozsvárot, Heltai Gáspárné műhelyében 1578 –ban megjelent Herbárium című könyvében külön-külön említi a nagy- és kis ezerjófüvet: ,,A Centaureo maiore (Nagy ezerjófű), olyan mint az Aquilegia (Csámolyfű), ha megfőzed a gyökerét levelét borban és azt iszod, minden belső betegséget meggyógyít.

Ha kiben kígyó, vagy féreg vagyon, pohárkában add innya porul a gyökerét, egy drachmát, azaz hat Magyar pénz nyomónyit és meggyógyul.

Aki vért pök, hideg a gyomra, főzze meg borban a gyökerét, levelét és azt igya. Sárgaságot, aszú kórságot meggyógyít, ha megfőzöd vizes borban és azt iszod. Ha penig Pimpinellával, azaz Csaba írével, avagy Saxifragával együtt borban főzed e Centaurium maiust, minden betegséget hamarább gyógyít.

Külsőleg e Centaurium pora, füve, succusa mindenféle undok Fratzus varat meggyógyít.

A gyökere hirtelen összeforrasztja a csontot, a sebet. Pároljad az asszonyember szeméremtestét ennek a fűnek a gyökerével, megindítja rútságos vérét.

E Centaurium a fazékban a húst összeforrasztja, mint az Aquilegia. A Centauria minoret (kis ezerjófű) a borbélyok Centaureának híják, a bábák penig föld epéjének és hideglelés ellen való fűnek. Igen keserű fű, azért meleg és szárasztó természetű.

Belső hasznai: egy markot virágostúl főzz meg e centauriából borban, vagy egy kicsiny vízben félig főzd meg, add meginnya az embernek, hideglelősnek, fájósnak, csömörű embernek, minden nyálas, nedves, enyves undokságokat kiveszen az emberből onnat alól.

Igen jó hideglelés és sárgaság ellen innya, a rásztot kisebbíti, a lépet, veséit megtisztítja azoknak, akik nem vizelhetnek.

A cólika ellen is igen jó innya, ha megfőzik. A gelisztát, a megholt gyermeket és az asszonyállat rútságát kiviszi. Ha gyakran iszod, köszvént és inak fájását meggyógyítja.

Külső haszna: e Centauria succusát, azaz törd meg a füvét, facsard ki a vizét, mézzel ölgitsd össze, kend a veres fájó szemedet véle.

A fűnek a vize, succusa a sebeket megtisztítja.


Dioscorides mondja, így vedd e fűnek succusát: Mikor virágos, szedd meg a füvet és öt napig áztasd vízben, aztán főzd meg és újabb újabb vízben főzd, facsard ki ruha által, mindaddig amíg mint egy Méhsere lészen a leve.”

KÜNZLE tiszteletes (1857-1945) így említi: ,,E szép kis növény, élénk rózsaszínű virágjával, július-augusztusban számos rokonával az ország minden részében található. Valamennyi fajtája jó. Legszebben díszlik dombos vidékeken, legelőkön, de különösen 1-4 éves erdővágásokban, Mihelyt e helyeken a bokrok bizonyos magasságot elérnek, az ezerjófű is eltűnik.
Mint egyike a legkiválóbb gyógynövényeknek, ősidők óta nagy becsben állott. Vegyíteni szoktuk az erőszakos növényekkel, pl. a zsurlóval, hogy ezek túl erős hatását mérsékeljük.

Az ezerjófű igen keserű, de keserűsége nem kellemetlen és a komló keserűségére emlékeztet. Gyomor- és májteából soha ne hiányozzék.”

VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr a ,,Gyógynövények gyógyhatásai” című könyvében olvashatjuk az ezerjófűről: ,,Hazánkban napos, nedves réteken, dombokon, cserjés, homokos helyeken vadon megterem. A növény virágos, föld feletti része gyűjtendő, mely mint centaurii herba ismeretes. Közkedvelt háziszer a megzavart gyomorműködés rendbehozására.

A fűből készült tea (5 gr. ¼ liter vízre naponta kétszer kanalanként elfogyasztva szélhajtó, gyomorégést szüntető, gyomornedveket javító. Előszeretettel használják a gyomor összes kényelmetlenségeinél és ezzel kapcsolatos székrekedés és aranyér bántalmaknál.

Általános gyengeségnél fellépő lázas tüneteket szüntet, vértolulást oszlat, ennélfogva előnyösen használják vérszegény, reumás betegek, sőt epekőbántalmaknál is sikerrel járhat alkalmazása.

Általánosan használt népies háziszer a lázas állapot leküzdésére. Ennek orvosságát úgy készítjük, hogy veszünk 15-30 gr. ezerjófüvet. ½ liter hideg vízzel leöntjük , majd 12 óra állás után leszűrhetjük róla a kész teát. Ezt napközben kanalanként fogyasszuk el.

Belsőleg alkalmazva alkoholos, vagy vizes kivonatát, némely bőrbetegségnél jó eredménnyel használják.

A cukorbajosok, ha szükségük van rá, veszély nélkül ihatják.

A fűből készült gyógybor renyhe beleknél étvágyjavító, amellett vese- és májtisztító.


GYOMORKESERŰ: Veszünk 10-10 gr ezerjófüvet, ürmöt és vidraelecke (keserű vidrafű) levet, 20-20 gr kamillát és narancshéjat és 14 napon át 2 liter jó borral meleg helyen áztatjuk. Majd kipréseljük és filtráljuk. Borókát is lehet hozzáadni.

SÁPADTSÁG ELLENI TEAKEVERÉK: Veszünk egyenlő rész orbáncfüvet és ezerjófüvet és e keverékből készült teát (1 evőkanállal 2 deci vízre) mindig ¼ - ½ órával a főétkezések előtt fogyasztjuk el, vagy fehér pemete, ezerjófű és kakukkfűből készítsünk szabályszerű teát és ugyancsak naponta háromszor éhgyomorra fogyasszunk el egy csészényit.

VÉRSZEGÉNYSÉG ELLENI HÁZISZER: 20-20 gr fehér pemete, kakukkfű, izsóp, 30 gr ezerjófű keverékéből 1 evőkanálnyit ¼ liter vízben főzzünk meg és naponként reggel és este egy csészényit adagoljunk.”


Dr. OLÁH ANDOR a ,,Természet patikája” című művében írja: ,,A monda szerint Chiron kentaur fedezte fel az ősi időkben sebgyógyító hatását. Az ezerjófüvet a magyar népi orvoslás is sebgyógyítóként tartja számon.
Ezt a népi tapasztalatot örökíti meg Arany János: ,,Mint gímszarvas, kit vadász sérte nyíllal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival. Fut kies pataknak enyhítő vizére, És ezerjófüvet tépni a sebére.” Teája valóban elősegíti a sebgyógyulást. A magyar népi orvoslás azt tartja, hogy az ezerjófű ,,rontófű”, mert mindenféle nyavalyát ront. Keserűsége miatt mint ,,epefű”, ,,földepe” is ismert.

A népi orvoslás leginkább gyomorégés-, görcs, emésztési zavarok, étvágytalanság, teltségérzés, hányinger, fogyás (tehát idült gyomorhurut) ellen alkalmazza. A föld felett része, a herba a drog, mely értékes keserű anyagot tartalmaz.

Tonizáló hatása miatt, már a száj nyálkahártyájával érintkezve fokozza a kórosan csökkent gyomornedv elválasztást, a renyhe gyomrot összehúzódásra ösztökéli, mozgását serkenti, javítja, fokozza az étvágyat, szabályozza a hasnyálmirigy-, a máj- és az epeműködést, gátolja az erjedést, megszünteti a gyomor- és bélgázpangást, a székrekedést, fokozza az elégtelen gyomorsav kiválasztást.

Az egész gyomor- és béltevékenységet áthangolja.

Étvágyjavítóként 1 mokkáskanálnyi drogot 1 vagy 2 deci vízzel leforrázunk, majd 15 perc múlva leszűrjük. Fél órával étkezések előtt fogyasszunk el jó néhány korty, vagy akár egy egész deci teát.”


  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése

Tartalomhoz tartozó címkék: ezerjófű
Az oldal tetejére