TORMA - Armoracia lapathifolia

,,A régi korok emberei a gyógyításra különösen bevált növényeket számon tartották, lajstromozták, a feljegyzéseket gondosan őrizték. Így maradt ránk nagyon sok gyógynövény ismerete.” (Natter-Nad Miksa)

A TORMA gyökeréért termesztett, keresztes virágú, évelő konyhakerti növény. Az ünnepi étel elmaradhatatlan kiegészítője a torma, amely nemcsak kiváló fűszer, de hatékony vírusölő, és nagyon sokoldalú gyógynövényünk is!
A növény a Volga és a Don mentén őshonos – a magyarok ősei is itt ismerkedtek meg vele, és hozták magukkal a Kárpát-medencébe.

A honfoglalás idején a fejedelmi családban személynév volt a Tormás, ami magának a növénynek a megbecsült mívoltára mutat.

Leginkább fűszerként használjuk, de így is hatékony gyógyító. A ma fűszernövényként használt tormát eredetileg mint gyógynövényt termesztették, később vált a marhasült elengedhetetlen tartozékává. Csípős illatának erőteljes a hatása, a tüdőt egyetlen belélegzésre is átjárja. Erre utal orrtekerő tormatársneve. Gyökere hosszú, gyorsan növő, sárga színű, húsa fehér, csípős, jellegzetesen jó ízű. Frissen kalciumot, nátriumot, magnéziumot és C-vitamint tartalmaz, ezenkívül – antibiotikus hatása révén – tartósítja az ételeket, és megvédi az emésztőrendszert.

Gyimesben „a tüdősök” borba teszik, kályha mellett három napig érlelik, és naponta három pohárral isznak belőle. Ha megreszelik, és mézzel eszik, „új tüdő nő tőle”. A torma illóolaj-tartalma gyökerének reszelésekor szabadul föl.

Más erős fűszerekhez hasonlóan a tormáról is az a hír járja, hogy szerelemre tüzel.

A göcseji palócok pedig a húsvéti szentelt tormából azért ettek, hogy kígyó ne menjen a szájukba, ha alszanak. Gyergyóban a reszelt gyökér köhögéscsillapító; „kehés” lónak is adják. A nyers levéllel való borogatás enyhíti a fejfájást, és csillapítja a lázat.

Egy ősi bölcsesség szerint a torma különösen azokban a hónapokban igazán hatékony, amelyeknek a nevében ,,r" betű van. Ezek a népi bölcsességek hosszú évek tapasztalatai alapján fogalmazódtak meg.

LIPPAY JÁNOS Posoni kert (1664) című művében írja a tormáról: ,,Gyökere hosszú, jóval temérdekebb a petrezselyemnél, csípős, keserű, a levele hosszú, széles mint a lóromnak vagy a sóskának, de szép pázsit színű.
Nem vetik magon, hanem gyökéren, sőt ha apróra metélik is, akár lenyomott földbe, akkor is jól kikel. Ahova egyszer beférkezik és gyökerezik, nehéz őtet onnan kiveszteni. További munkát nem kíván. Szent Mihály nap után három héttel, mikor a levele kezd lehullani, jele, hogy megért, azért aki télre akar vele élni, ki kell őtet a földbűl vonni, vagy ásni és a pincébe fövenybe tenni. Kikeletkor Boldog asszony nap előtt a ki megmaradott kiültethetik a kertbe. Akkor erős a torma, ha egy kevéssé megcsípi a dér. A tormának orvossága leginkább az, hogy az embernek agyvelejét tisztíttya, és annak rekedését amint a mustár, megnyitja. Azért kiváltképpen az guta-ütésben és nehézségben igen jó, és segíti az hideg gyomrot az emésztéshez."

ZELENYÁK JÁNOSlekéri plébános véleménye szerint (1908): ,,Az orrtekerő tormagyökér leve, ha éhomra lesz bevéve, gilisztákat űz ki. Vízkórósok éljenek vele, a gyenge gyomrúak is éljenek vele, de a fulladozóknak is használ és a Scorbutot is gyógyítja.

Külsőleg: A reszelt tormát fejfájás, fogfájás ellen használják. Ájultaknak orra alá azért tartják a reszelt tormát, hogy magukhoz térjenek.

Az állatgyógyászatban a tormát ép úgy használják, mint a mustárt a légző s az emésztő szervek idült hurutjánál és felfúvódásnál. E célból az apró szeletekre vagdalt tormát korpaliszt és zab közé keverik, vagy ha az állat így bé nem venné, édes labdacs formájában adják be."

Dr OLÁH ANDOR ,,Biogyógyszerek": ,,A torma nagy hatásterületű antibiotikum, amely elpusztítja a baktériumokat, vagy gátolja a szaporodásukat. Már évszázadokkal ezelőtt őrölt mustármagot kevertek az agyhártya gyulladásban szenvedők fürdővizébe, vagy tormás borogatással keresték kétségbeesetten a hatásos szert a mellhártyagyulladás, a tüdőgyulladás és a mandulagyulladás ellen.

Korunkban Winter felhívása nyomán a klinikák felújították ezeknek a szereknek a használatát és a legnagyobb csodálkozással állapították meg. hogy a torma a bőrön át is fejt ki antibiotikus hatást.

Az ősi népgyógyászat még több feledésbe merült tapasztalatának, amelyeket a modern tudomány már rég idejét múltnak tartott, további felhasználási lehetőségeit állapították meg.

Nátha ellen: tormát reszelnek, kis időre pohárral letakarják, s amikor a nagy ereje már elment, beleszagolnak, inhalálnak.

Gyakran alkalmazzák köhögés, légcső- és hörghurut, influenza esetén, háromszor napjában egy kávéskanálnyi mézzel kevert, reszelt tormát vagy tormateát.

Asztma ellen a reszelt, ecetes torma könnyíti a légzést, a felköhögést elősegíti. (Eckstein, Flamm és mások szerint a mézzel kevert torma elfolyósítja a sűrű, tapadós nyálkát, csillapítja a köhögést. Ez a gyógyító hatás nemcsak hurutra szorítkozik, hanem asztmatikus állapotokban is kedvező.)

Adataink vannak arról, hogy a múlt században váltóláz (malária) ellen is tormás bort, tormás pálinkát ittak. 1 liter pálinkába 3 evőkanál reszelt tormát, egy deci mézzel tettek, üvegbe lekötve 9 napig meleg helyen érlelték, azután 3x1 evőkanálnyit vettek be belőle naponként. Ezt régebben még tüdőbaj ellen is hatásosnak találták.

Ide tartozik még az is, hogy a frissen préselt tormaprésnedv vastagbélgyulladás (colitis) és olyan bélbetegségek gyógyszere, amikor rothadásos, erjedéses állapot van a belekben: felfúvódás, fokozott gázképződés, renyhe bélműködés, gyomornedv elválasztási zavarok, hasmenés.

Willfort ajánlata szerint a hólyag- és vesemedence-gyulladás gyógyszere háromszor napjában egy evőkanálnyi frissen reszelt, egy kevés borecettel és mézzel kevert torma. (Egy csapott evőkanálnyinál nem ajánlatos nagyobb mennyiség bevétele, mert a vesék túlterhelésével ártalmára lehet annak, akinek gyengébb a veseműködése.)

A tormát külsőleg alkalmazva a testfelület vérellátása fokozódik, mert az ereket tágítja. Ezért eredményes izomreuma, túlerőltetés okozta izomfájás, izomgyulladás, derékfájás, ízületi fájdalmak, idült ízületi gyulladás, idegfájdalmak esetén.

Népi receptek:

• Reszelt torma tiszta ruha közé téve (vászonzacskóba) derékfájás ellen
• Üvegbe ecetet öntenek a reszelt tormára: izomfájdalom (izomgyulladás) bedörzsölőszere.
• Feldarabolt tormagyökér főzetével először gőzöl, azután megfürdik benne a reumás beteg.
• Torma, ecet, liszt összekeverve, ruha között: ízületi fájdalom enyhítésére. 10-15 percig, illetve égés érzéséig maradjon rajta.
• Fejfájás ellen frissen reszel torma (pép) kendőben a tarkóra helyezve. (Túl nagy adagban, túl hosszú ideig alkalmazva a bőrizgató hatás a hólyagképződésig fokozódhat)"

DIÓSZEGI SÁMUEL ,,Orvosi Füvész Könyv, mint a Magyar füvész Könyv praktika része" (1812): ,,Mint a Négyfőbbhímes Seregben lévő minden plánták, vértisztító, vérsenyvedés ellen való orvosságok, kivált ameljeknek kövérlevelei vannak. Ezt nálunk nedves kertekben termesztik, a Jó Teremtő pedig bőven plántálta azokra a helyekre, meljeken a vérsenyvedés uralkodik.

Leveleinek kifatsart levét kalananként inni, a bőrnek minden nyvalyáiban, meljek a nedvességek megtsípősödéséből származnak, a rühben, mindenféle fájdalmas viszketegségben, omladozásokban és sebekben igen jó.

A rothadó ínyeket, az amiatt lógó fogakat, ezzel, vagy ezen plánta spiritusával mosogatni igen hasznos.

Saláta gyanánt és hús mellé való mártásnak is lehet vele élni, mert jó vértisztító, izzasztó és vizelethajtó erővel bír, és az elrekedt torkot is kinyitja.

Azonban ezt a plántát minden rossz nemű hideglelésekben kerülni kell, mert ott ártalmas.

Hasznos, ha a gyökeret nyersen megreszelve reggelenként egy asztali kalánnal bévesz az ember vagy a levét fatsarja ki és tzúkorral megédesíti. Hasznosnak találtatott a fúladozás, hosszas nátha, hurut, köszvény és vízdaganat ellen is.

Sok képen szoktak vele élni az ételek készítésére, legjobb pedig nyersen, és éppen akkor reszelni, s akár magában, akár hideg etzettel megöntve hús mellett enni, mert a vér megtsípősödésének, és minden ebből származó betegségeknek hatalmasan ellen áll, sőt azokat meggyógyítja.

Ha az orrtekerő erejétől, akár főzés, akár forró marhahús levével való megöntés, akár tűznél való melegítés által megfosztják, említett orvosló hatását elveszti.

A reszelt Torma, ha bőrre tevődik, azt megveresíti, sőt sokára hólyagot is húz, és ennél fogva a hasogató kóborló fájdalmokban (Rheumatismus), és a tagoknak sibbadásában, szélütésében s.a.t. hasznos.

Lovaknak is, a kehesség ellen, abrakjokba metélve, haszonnal szokták adni."

MÁTYUS ISTVÁN ,,Diaetetika" című könyvéből idézek, mely könyv teljes címén: DIAETETICA, Az Az, A JÓ EGÉSZSÉG MEGTARTÁSÁNAK MÓDJÁT, FUNDAMENTUMOSON ELŐ-ADÓ KÖNYV, MELYET, betegek körül való foglalatosságtól üres óráin írt és készített, s maga költségével közönségessé-is tett, K. MÁTYUS ISTVÁN Med.Doct. - 1762: ,,A Torma éppen hasonló természetű, hasznú és erejű mint a retek, hanem amennyivel több benne a sokszor említett vékony alcalinus só, annyival inkább száraszt és melegít.

A Persák, kik között a mint Xenophon írja, pökdösni, hákogni, orrát ki-funi, böfögni igen rútnak tartatik, a tormát erősen eszik, és kivált a gyermekeknek majd minden étellel adják, hogy a taknyot és egyéb haszontalan vizes nedvességeket belölök el-oszlassa. A' mennyiben az e' féle haszontalan taknyos hideg nedvességeket oszlattya, annyiban az elmét is tisztítja, erősíti, ahonnan Erasmus szerint, szokott közmondás vólt a Rómaiak közt, hogy az ostoba Embert torma enni igazítsák"

Napjainkban bebizonyosodott, hogy: A torma számos értékes hatóanyagot tartalmaz, és nemcsak fűszer-, hanem valódi gyógynövényként is alkalmazható az év minden hónapjában A baktériumölő glikozidok mellett nagyon sok C-vitamin, kén és kálium található benne. A savanyú káposzta és a hagyma mellett a torma is védelmet nyújtott a tengerészek és a falusi szegények számára a C-vitamin-hiánybetegséggel, a skorbuttal szemben.

• Megfelelő adagolás mellett a torma gyógyító értelemben ingerlő hatást fejt ki a bőrre és a nyálkahártyára.
• Javítja a vese véráramlását és a vizeletkiválasztást.
• Nagymértékben növeli az epe termelését.
• Csökkenti a köhögési ingert.
• A gyökér vércukorszint csökkentő glukokini tartalmának köszönhetően még a cukorbetegségben is jótékony hatást fejt ki.
• Aktiválja a májat, a hasnyálmirigyet, az egész emésztőrendszert, és mindenfajta emésztési zavar és étvágytalanság esetén hatékony.
• Jótékony hatása van a reumás, köszvényes és neuralgiás fájdalmakban

Mézes torma: Köhögés, asztmás panaszok, valamint lázzal vagy láz nélkül járó megfázás esetén jó szolgálatot tehet a mézes torna. A méz némileg tompítja a torma erejét. Ennek fogyasztása feloldja a makacs váladékot, megkönnyíti a légzést és elpusztítja a kórokozókat.
Ajánlás: Egy evőkanál frissen reszelt tormát 3 evőkanál mézzel reszeljünk össze és ebből naponta ötször vegyünk be egy teáskanállal. Hatását 1 evőkanál apróra vágott hagymával tovább erősíthetjük. Ehhez a keverékhez adjunk 5 evőkanál vizet és a keveréket forraljuk fel. Lehűlés után a fent említett módon szedjük. - Cukorbetegek ezt a készítményt nem fogyaszthatják!

Tormatea láz, influenza és húgyuti fertőzések kezelésére: Egy evőkanál durvára reszelt tormát öntsünk le egy csésze forrásban lévő vízzel, és lefedve hagyjuk állni 5 percig. Fogyasszunk belőle naponta 3-4 csészével.
(Petra neumayer, Természetes antibiotikumok)

  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése