MEDVEHAGYMA - Allium ursinum

,,A magyarrá válás folyamatában kulcskérdés, hogy a mellénk rendelt növény- és állatvilággal újra fel tudjuk-e venni a kapcsolatot. Hogy képesek vagyunk e bevonódni a természet rejtelmeibe. Most az emberiség számára kulcskérdés, hogy esélyt adjunk a növény- és állatvilágnak, és képesek legyünk bevonódni a titkaiba, mert csak így vagyunk képesek előre lépni, különben nem." (Somlósi Lajos)

Amikor végre megérkezik a várva várt tavasz, egyik tagadhatatlan bizonyítéka, hogy árnyékos ligeteinkben, források mentén, bükkösökben megjelenik a medvehagyma. Régi magyar nevén sásihagyma, poszhagyma, sármás. Erőteljes fokhagymaillatát, még mielőtt láthatná, már messziről megérzi az ember. Ettől az átható illattól kapta a vadfokhagyma nevet is, mely illat biztonsággal kizárja, hogy összetévesszük a mérgező gyöngyvirággal, vagy az ugyancsak erősen mérgező őszi kikerics levelével.

A medvehagyma neve arra utal, hogy tavasszal, téli álmukból való ébredés után a medvék előszeretettel fogyasztják ezeket a zsenge leveleket, hogy beleiket és vérüket megtisztítsák vele.  Gyógyító tulajdonságai nagyban megegyeznek a fokhagymáéval, viszont gyógyító ereje sokkal nagyobb. Frissen szedett és fogyasztott levele nélkülözhetetlen a szervezet tavaszi salaktalanításában. 

Az Allium ursinum 1775-ben Csapó Józsefnél még kigyó-hagyma néven szerepel.

A medvehagyma elnevezése 1783-ban Benkő Józsefnél bukkan fel: medve-hagyma ’Allium ursinum’. 

1807-ben ugyanígy szerepel a Magyar Fűvész Könyvben (MFűvK.), majd 1843-ban Bugát Pálnál, 1867-ben a CzF. szótárban és 1896-ban a Pallas lexikonban.
Hegyvidéki árnyas erdők, kivált bükkösök vad hagymafaja. Maghéjában van egy kis olaj, mely odavonzza a hangyákat. Azok meghámozzák a magvakat, és szét is hordják. Valószínűleg ezért ennyire elterjedt a medvehagyma az erdőkben. Pedig az emberek is gyűjtik. Nevének nyilvánvaló a magyarázata: kora tavasszal terem az egész tájékot kábító fokhagymaszaggal töltve be. A medve élőhelyén terem, bizonyára az állat is szívesen eszi tavasszal. Zsenge levelei emberi fogyasztásra is alkalmasak salátaként.  Néhány vidéken szörnyen büdös, ám hasznos, igen egészséges pálinkát készítenek belőle.

Szibériában az erdőnek ezt a fokhagymaszagú növényét „cseremiszának” nevezik és gyógyító erőt tulajdonítanak neki. Illóolajában kéntartalmú vegyületek és mercaptan nevű glikozida található. 

Csapó József a tejet félti tőle: „nem kell meg-engedni a’ Pásztoroknak, hogy a’ Juhokkal e’ füvet etessék, mivel a’ tej fokhagyma szagu lészen töle” Csapó azt írja: „győzedelmes fű ’hagymák neme’, némely bányászok és a zsidók sok babonaságot visznek véghez ez fűvel, de jó lelkű keresztény ember az ilyen próbáknak békét hagy”.

A növény régebbi tudományos neve Arctoscordon. A szó görög eredetű (görög arcto ’medve’; scorodon ’fokhagyma’). A latin Allium ursinum (allinum; régi római neve a fokhagymának; illetve ursinum; latin ursus ’medve’), a német Bärlauch, Bärenknoblauch ’ua.’, azaz ’medvehagyma, illetve medvefokhagyma’ elnevezése a növénynek mind a medve és a fokhagyma nevekkel függ össze. Népnyelvi neve a sajamás, salamás, salimahagyma, sásihagyma.

A medvehagyma orosz megfelelője a medvezsij luk, luk medvegyi; egyéb idegen nyelvi megfelelői a lengyel cybulka medveza, német Bären-Lauch, cseh esnek medv ě dí, szerbhorvát medvedji luk, szlovák cesnak medvedí, francia ail d’ours és a román creapa ursului.

RAPAICS RAYMUND szerint növénynek szerepe volt a varázslatban is. Egy másik, erdőben élő győzedelmes hagyma ’Allium victorialis’ neve onnan származik, hogy a hagymája recés levelekkel van burkolva, mint a páncéling: hét vagy kilenc páncéling erejével védi a katonát a kard ellen, erre utal két idegen nyelvi elnevezése is, a német Neunhäuterwurz, a francia herbe a neuf chemises. 

MÉLIUSZ PÉTER magyar nyelven először 1578-ban megjelent ,,Herbárium" című művében írja a vad fokhagymáról, amit ő Allearia/Vad mezei fokhagyma néven említ: ,,A Llearia, azaz Vad mezei fokhagyma, olyan a szaga a levelének, virágának, mint a Fokhagymának, A mezőkön, fövény mellett terem. Melegítő, szárasztó a vad Fokhagyma mint a kerti Fokhagyma.
HASZNA: melegíti a csömörlőket. A nedves enyves nyálas taknyos nedvességet, aki sűrű, mint az enyv, kitisztítja. A magva igen jó az Asszonynépeknek ecettel összetörni és meginnya adni, a testére kötni, megindítja a megrekedt szorult rútságot, ha a szemérem testére kötöd".

A svájci természetgyógyász és gyógyfűves lelkész, KÜNZLE különösen dicsérte ezt a növényt: ,,Az egész testet megtisztítja, kihajtja belőle a megrekedt, kóros anyagokat, egészségessé teszi a vért, kiűzi és elpusztítja a mérgező anyagokat.  Az örökké betegeskedő embereknek, a sömörös, pattanásos, korpázó arcbőrűeknek, a reumásoknak és görvélykórosoknak úgy kellene tisztelniük a medvehagymát, mint az aranyat. Nincs a Földön még egy olyan növény, amelyik ennyire hatásosan tisztítaná a gyomrot, a bélrendszert és a vért, mint ez.’’

MARIA TREBEN szerint, kedvezően hat a gyomorra és a bélrendszerre. Ajánlható gázképződéssel és kólikával járó akut és krónikus hasmenés ellen ugyanúgy, mint szorulás esetén, amit a belek görcsös összehúzódása vagy renyhesége okoz. Enyhíti a gyomor okozta szívzavarokat és álmatlanságot, valamint az artériák elmeszesedéséből vagy magas vérnyomásból eredő panaszokat, mint a szédülés és fejfájás.

A MEDVEHAGYMA BOR csodálatos orvosság az idősebb emberek számára akiket mellkasi elhurutosodás következtében nehézlégzés kínoz.

Medvehagyma-bor készítése: 

• az apróra vágott levelekből egy maréknyit, kb ¼ liter fehérborban rövid ideig felforralunk. Zárt üvegbe tárolva hagyjuk egy hétig összeérni, majd leszűrjük. Ízlés szerint mézzel vagy sziruppal ízesítjük és napközben apránként kortyolunk az így nyert borpárlatból.
• Jó ha egész évre gondoskodunk magunknak medvehagymáról, hogy bármikor rendelkezésünkre állhasson gyógyító ereje, ezért készítsünk belőle
• ESZENCIÁT: úgy, hogy az apróra vágott leveleket, vagy hagymafejeket lazán egy üvegbe töltjük, majd 38-40%-os gabonapálinkával vagy egyéb házilag főzött pálinkával felöntjük és 14 napig melegen (a napon vagy kályha közelében) tartjuk, majd leszűrjük. 

MEGJEGYZÉS: szoptatós anyák ne fogyasszanak medvehagymát, mivel az anyatejnek kellemetlen ízt kölcsönöz!

PETRA NEUMAYER ,,Természetes antibiotikumok" című könyvében olvashatjuk: ,,A medvehagyma a fokhagyma erdei testvére, amely az erdő árnyékos, hűvös részein él és nem marad el a fokhagyma mögött sem hatóanyag tartalmában, sem pedig gyógyhatásában. 
Kiváló vértisztító szer és nagyon jó hatása van a krónikus bőrkiütésekben. Szárítás közben azonban a medvehagyma elveszíti hatásának nagy részét. Ezért csupán friss állapotban ideális növény a tavaszi kúrákhoz. Termeszthetjük a medvehagymát saját kertünkben is, vagy a maga idejében, amíg lehet naponta gyűjtsük a friss levelet. Tehetjük salátákban, vagy fogyasszuk nyersen Zsíros/vajas kenyérrel...

ELEINK ISMERETE SZERINT: Zsenge leveleit áprilisban és májusban kell szedni, még virágzás előtt, ugyanis akkor rendelkezik a legnagyobb gyógyítóerővel. A tojásdad alakú egyetlen cikkből álló hagymáját nyár végén és ősszel áshatjuk ki. Még a virágzás előtt szedett, frissen fogyasztott levelei, nagyon sok bajra jelentenek gyógyírt:

• kiválóan alkalmas a szervezet tavaszi ,,nagytakarítására’’, salaktalanítására.
• erős vértisztító hatása van
• a szervezet ólommentesítésében is részt vesz
• elősegítheti idült betegségek gyógyulását
• komoly bélféregtelenítő hatásánál fogva megszabadíthat még az orsógilisztától is
• használható egyaránt hasmenés és szorulás ellen 
• javítja a bélműködést, fokozza az étvágyat
• segít magas vérnyomásból eredő panaszok, fejfájás, szédülés ellen, csökkenti a vérzsírt is
• alkalmazható a nehéz légzés megszüntetésére
• nyálkaoldó hatásánál fogva idült köhögés ellen is javasolt
• tisztítja a vesét és húgyhólyagot
• népi megfigyelés, hogy a kipréselt levével történő bőrön alkalmazott borogatás és lemosás jótékony hatású egyes gombás fertőzések gyógyítására.

  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése