Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Kapor - A véred fűszere

Kapor - A véred fűszere

Fogyasztása képes csökkenteni a megnövekedett koleszterinszintet, miközben kiváló rostforrás. Magas káliumtartalma segít rendben tartani a vérnyomást, így rendszeres fogyasztása nagy segítség a szívinfarktus és az agyvérzés megelőzésénél.

KAPOR - Anethum graveolens

A magyarok gyógynövény ismeretéről, a magyar ősvallást kutató munkákban találhatunk értékes adatokat, így az üröm, az ezerjófű, a bodza, kapor, az orbáncfű neve és a hozzájuk fűződő, évszázadokon át a népi hitvilágban élő legendák is bizonyítják, milyen tiszteletben álltak eleinknél ezek a növények. A népi növényismeret mint eredendő tudás, szájhagyomány útján terjedt, gyarapodott és fogyatkozott, s töredékeiben bár, de a mai napig fellelhető a Kárpát-medencében. A 16. századra tehető a hivatásos gyógyászat kezdete nálunk, amely még anyagaiban, használt szereiben, és az alkalmazott eljárásokban sem igen különbözött a népi gyógyítás gyakorlatától és alapanyagaitól – amelyek túlnyomórészt növényi eredetűek voltak.

A több mint 100 év múlva, 1690-ben nyomtatásban megjelent Pax corporis, Pápai Páriz Ferenc az „emberi test nyavalyáiról” szóló, gyógyszer- és orvos-pótló művét tekintjük az első, valóban nagy hatású magyar orvosi könyvnek. Amint a szerző maga írta, könyvét nem tudósoknak szánja, hanem a „cselédes gazdáknak s gazdasszonyoknak és az ügyefogyott szegényeknek, sok keservesen nyögő betegnek vigasztalásokra”. 

A kapor (Anethum graveolns L.) közismert gyógy- és fűszernövény, már az 1405-ös évek feljegyzéseiben kimutatható a magyar nyelvben. 1570 körül Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében (Ars Medica), 1578-ban Melius Juhász Péternél.

Eredetileg a Földközi-tenger vidékén termett, ahol még a mai napig is előfordul vadon. Európába és az akkori Pannóniába a római legionáriusok hozták be. Régi fűszernövényeink közül változatlanul kedvelt ma is a kis-ázsiai származású kapor. Minden falusi kertben találkozunk vele. Széleskörűen használják, így például ecetes és kovászos uborkához, rétesbe, levesbe, mártásokba, főzelékekbe, salátákba, gombás ételekbe... 

Már a régi egyiptomiak is éltek vele, 3000 éves egyiptomi sírokban is megtalálták.

Az ókori görögök szintén ételeket ízesítettek vele, s annyira megbecsülték, hogy még koszorút is fontak belőle, és ünnepeiken ilyen koszorúkkal övezték a fejüket. Az I. században élt Dioszkoridész, olyan gyakran ajánlotta, hogy a kaprot évszázadokon keresztül Dioszkoridész füveként ismerték.

A hagyományos kínai orvoslás már igen régóta használja emésztést segítő szerként.

A középkorban, mint minden erős illatú növénynek, a kapornak is varázsrontó, boszorkányűző, rontást, bűbájt gátló hatást is tulajdonítottak. A Szent János-napi gyógyfüvek egyikeként a boszorkányság ellen védekeztek a kaporral. A XVI. századtól orvosbotanikusaink és füvészeink mind dicsérték az ételeket ízesítő és a különböző nyavalyákat gyógyító kaprot.

Beythe András (1595: FK.), Lippay János (1664), Csapó József (1775), Diószegi Sámuel (1813: OrvF.) nem hagyták figyelmen kívül a növény gyógyító erejét.

  • Gyomorerősítő, szélhajtó és epehajtó hatását régóta ismerik, de fölhasználták álmatlanság és kólika eseteiben is.
  • Tejképző, mirigyserkentő hatása van.
  • Cukorbetegek étrendjéhez és sószegény diétához is használják.

Újabban a természetes gyógymódok hívei fordítanak nagy figyelmet a kaporra. A magvakból készült „kaporvíz” közismert szélhajtó, emésztést segítő és altató tea, de szemgyulladásra is kiváló borogatószer.
A belőle párolt illóolaj a megfázáskor használt kanalas gyermekgyógyszer fontos alkotórésze.

ZELENYÁK JÁNOS: a ,,fűszeres kapor vagy uborkafűvet fűszeres illata és íze miatt termesztik.
Éterikus olajtartalmánál fogva, izgatólag hat nemcsak a nyálkamirigyekre, hanem az emésztőszervekre is. E tulajdonságánál fogva tüdőelzsugorodásnál, kólikás bántalmaknál sikerrel használhatjuk nem csak a porrá zúzott magot, hanem a fűnek erős főzetét is. A főzetet 1-2 kanál mézzel édesítjük.

Erős altesti bántalmaknál, a kaporolajat külső bedörzsölésre sikerrel használhatjuk.

A fűnek összezúzott levelei mérges daganatokra kötve csillapitólag hatnak, sőt a daganatot le is lohasztják".

Kertművelésre, virágokkal, veteményekkel, fákkal való „bajmolódásra” ösztönöz ma is a Posoni Kert, LIPPAY JÁNOS 1664-ben kiadott vaskos kötete, amelyben a gyógyfüvek bőséges leírását, hasznait, orvosló erejüket ismerteti a szerző. „Az meg-maradásra-való kincs” a kert - írja, bennük a virágok s füvek „orvosló erejekkel az betegség által elszaladott egészségünket visszahozzák, megmarasztják, őrzik szüntelen”. Itt olvashatunk többek között a kaporról is: ,,A kapornak mind magva, levele igen jó a homályos látás ellen, mert igen megtisztíttya és élesíti a szeme-világát az embernek, ha eszi.  A szeleket is, ha eszik, igen kiűzi. 

Az szoptatós asszonyoknak is igen jó, mert megnöveli a tejeket”.


BINGENI SZENT HILDEGARD mondja a kaporról A természet gyógyító ereje, Füvek könyve című a XII. századból ránk maradt művében: ,,A kapor természete száraz, meleg és mértékletes. Bármilyen módon fogyasztják, az embert szomorúvá teszi. És nyersen megéve nem használ, mert a föld nedvességéből többet hordoz, mint az édeskömény, és néha valamellyes zsírosságot is magába szív a földből, úgyhogy az ember nyavalyás lesz, ha nyersen eszi, azonban főzve fogyasztva elnyomja a köszvényt, így hát hasznos az ételekbe.”


BERNÁTH JENŐ (Gyógy és aromanövények) szerint: ,,A növény csaknem minden részét használják. Májustól- júliusig virágzik, termése ikerkaszat. Csírázó képességét 5 évig is megtartja. Gyógyászati felhasználása jelenleg csak a népi gyógyászatban terjedt el, elsősorban az emésztő rendszeri panaszok csökkentésére.”


BEYTHE ANDRÁS (1595) FIVESKÖNYVÉBEN olvashatjuk:,, Deákul Anethum, magyarul kapor. Természeti: Melegítő természeti vagyon az kapornak. Hasznai: Ha mind magostul megfőződ és iszod, az tejet kihozza. Az hasat és az okádásokat megállatja, vizeletöt indít, csuklás megállat. Főzd meg olajjal az kaprot, ha megeszöd jól emésztet véled, álomra indít és nyersességöt az gyomorbúl kiűz.”

Jelentős antimikrobás hatása van, amellyel hozzájárul az immunrendszer fejlődéséhez.

Fogyasztása képes csökkenteni a megnövekedett koleszterinszintet, miközben kiváló rostforrás. 

Magas káliumtartalma segít rendben tartani a vérnyomást, így rendszeres fogyasztása nagy segítség a szívinfarktus és az agyvérzés megelőzésénél.

Gyomorerősítő hatása közismert, de vizelethajtóként is számon tartjuk, valamint nyugtató és antibakteriális hatása is van.

Magjának illóolaja az emésztőrendszert támadó baktériumok szaporodását gátolja, így segít a hasmenést okozó mikroorganizmusok elleni küzdelemben. 

Baktériumellenes hatása igen erős, képes meggátolni a káros kórokozók elszaporodását a belekben és szervezetünk más tájékain is.  Ebben a tekintetben a kapor vetekedik a ranglétrán a fokhagyma erős baktériumölő tulajdonságaival.

Férfiaknál a merevedési reflexet erősíti. Ilyen hatás érhető el például néhány növényi szár rágógumiszerű rágcsálása révén.

A kapor szívkoszorúér-tágító, ajánlható angina pectoris esetén, csökkenti a magas vérnyomást, és jótékony hatású a szívizom vérellátása szempontjából. 

Elsőrendű étvágyfokozó, egyben szélhajtó is. 

Használata bélféregűző teák összetevőjeként is ismeretes. 

A szájban megtelepedő baktériumok ellen is hatásos, friss leheletet biztosít. 

A húgyúti betegségeket leggyakrabban az E. coli baktérium okozza, amelynek megtelepedését a kapor meggátolja, így jelentősen hozzájárul a húgyutak egészségének a helyreállításához.

A népgyógyászatban a renyhe menstruáció megerősítésére alkalmazzák. Várandósság alatt azonban éppen emiatt a hatása miatt nem ajánlott a szedése!

A téli időszakban nem jutunk friss kaporhoz, éppen ezért kézenfekvő a szárított kaporkészítmény. A kapor a szárításra nagyon kényes dolog, mert az illóanyagok, amelyek nagyon fontos összetevői a növénynek, már 50-60 fok körül elpárolognak. Mint szárított zöldség, a kereskedelemben árusított nem ajánlott, mert azt 75-90 fokon szárítják. Jobb megmaradni a népi tapasztalat mellett, és árnyákos, szellős helyen szárítani a téli szükségletet!


  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése

Tartalomhoz tartozó címkék: kapor
Az oldal tetejére