Lándzsás útifű - Plantago lanceolata
,A népi hagyomány, és ezen belül a gyógynövényekkel való gyógyítás, évezredek kutató munkájának eredményeit őrzik. A modern kutatások és a klinikai megfigyelések az esetek többségében igazolják az ősi tapasztalatot, a népi gyógynövényismeretet.
Dr, Oláh Andor nem titkolja azt a véleményét sem, hogy előnyösnek tartaná, ha a házipatikák a gyógyszerek rovására gyógynövényekkel gyarapodnának. Egyre veszélyesebb méreteket ölt ugyanis a potenciálisan káros mellékhatású gyógyszerekkel való öngyógyítás, a farmakofágia, a gyógyszerfalás. Időben alkalmazott gyógynövénykúrával az idült és súlyos betegségek megelőzhetők, és bármilyen betegségben hatékony kiegészítő kúrát, gyógymódot jelentenek.”
Az ÚTIFŰ név a Besztercei Szójegyzékben (1395 k.) már felbukkan. Előfordul a világ szinte bármely területén, úton útfélen, árokparton, mezőkön, hegyvidéken. Minősége jellemzi a talaj minőségét, a környezete pedig a képességeit. Ennek figyelembevételével is lehet az útifű általános hatásait szem előtt tartva a különböző betegségekre javallni. Pl.: a hegyvidékit légúti panaszokra, az utak mellettit idegek, lábak kezeléséhez, a mezeit sebekre…(dr. Kmeth Sándor)
Amikor az európaiak behatoltak az Újvilágba, velük együtt terjedt el az utak és ösvények mentén az útifű is. Az indiánok észrevették a növény betörését, és a fehér ember nyomának (English Man’s Foot’) nevezték el.
A virágzás előtt álló egyedeket gyűjtsük, és érdemes a növény újonnan hozott leveleinek gyűjtésére szorítkozni. A leveleket lehetőleg ne törjük és száraz időben szedjük, gyűjtsük, mert ha sérülnek, vagy ha nedvesek, akkor könnyen tönkremennek, megbarnulnak. A tárolás, szárítás közben megbarnuló leveleket már ne használjuk fel.
Ha nem közvetlen a friss növényre van szükségünk, akkor lehetőleg teliholdkor, napfényes időben szedjük.
A nagy tudású KÜNZLE tiszteletes szerint: ,,Az Útifű mindegyik fajtájából az egész növényt felhasználhatjuk, gyökerét, levelét, virágját és termését. Nincs még egy növény, amely úgy tisztítja a vért, a tüdőt és a gyomrot, ezért használ azoknak, akiknek gyenge a tüdejük, veséjük, vérszegények, sápadtak, kiütésesek, májfoltjaik vannak, köhécselnek, rekedtek, soványak mint az agár, még akkor is ha mindennel ellátják őket, mi szem-szájnak ingere.
Segít lábra állni a gyengécske kisgyermekeknek, akik a jó táplálkozás ellenére is visszamaradtak a fejlődésben”. Tapasztalatból mondhatom, hogy asztmás betegeken is segít az útifű és a kakukkfű 1:1 arányú keverékéből készített forrázat. Ez az egyenlő arányú keverék a máj- és hólyagbántalmak esetén is segít.
ZELENYÁK JÁNOS lekéri plébános (1908) tanácsai: ,,NAGY ÚTILAPU, széleslevelű útifű (Plantago major). A kezdetben édeskés, majd fanyar gyökér főzetét véres vizeletnél, vérfolyásnál, vérhányásnál és tüdőbajnál használjuk.
A nyers fűnek kisajtolt levét fehérfolyásban szenvedő nők, naponta egy evőkanállal vegyék be.
Külsőleg a friss leveleket gyulladásos daganatokra és sebekre kötözik, mert hűsitőleg hatnak.
Az összezúzott s disznózsírral preparált levelekből készített kenőcsöt a köznép égési sebekre, fekélyekre és daganatokra kenegeti, mert jótékonyan hat.
LÁNDZSÁS ÚTILAPU (Plantago lanceolata) terem szikár mezőkön, kaszálókon, úgy a síkon mint a hegyvidéken. Ennek a fűnek levele, virága és gyökere van használatban. A főzetét mézzel vegyítve, tüdőhurut ellen vehetjük be. A nyers fűnek kinyomott leve (egy evőkanállal) hideglelést szüntet.” Egyebekben épp úgy használható mint a nagy útilapu.”
BINGENI SZENT HILDEGARD (XII.sz.) szerint: ,,Az útifű hidegségében kellemes keverék van, és aki borban megfőzi és melegen megissza, azt az erős láztól megfosztja. Az ember nyomott szellemét megvidámítja, támogatja és erősíti az agyat. Azonban ha valakinek a gyomrában van láz, az főzzön útifüvet borban és a bor leöntése után tegye az útifüvet egy kendőbe, és úgy melegen tegye a gyomrára, ez kiűzi a lázat a gyomrából.
Akiket a köszvény kínoz, az a lándzsás útifű kinyomott levét keverje borral vagy mézzel és úgy igya.
Akinek daganata van, az a lándzsás útifű gyökerét süsse meg tűzben és egy kendőbe azon melegen kösse a daganatra. Megkönnyebbül tőle.
Ha azonban egy férfi vagy egy asszony szerelmi varázst eszik vagy iszik, annak útifű nedvet kell adni vízzel, vagy anélkül és utána igyék valamilyen erős italt, ettől megtisztul.
Ha valakinek csontja törött, vágjon útifű gyökeret mézbe és egye azt naponta éhgyomorra.”
HORHI MÉLIUSZ PÉTER 1578-ban kiadott Herbáriumában írtja az útifűről: ,,A gyenge levelét az útifűnek, ha sóval, ecettel összefőzzed, mint a paréjt és úgy eszed, hasfájást, tekerő csömört, vérhasat gyógyít. Ezen haszna vagyon a magvának is, ha iszod. Ennél jobb ha a vizét veszed, ez jó vérköpőknek, vérvizelőknek, elaszott, száradt embereknek.
Ha hármat törsz meg a gyökerében és megfőzzed borban, harmadnapi hideglelést gyógyít. Hagymázt, főfájást a succusa gyógyít, ha a homlokodat kened véle, szemfájást, dagadást a vize gyógyít. Siketséget, fülfájást gyógyít, ha a fülbe bocsátod.
A szájadat, torkodat gyógyítja, ha a vizével mosod. Farkas sebet, rohadt kelést, szemölcsöket, tüzes fakadást meggyógyít. Ha a fülfűvel (kövirózsa) összevegyíted a succusát, vagy vizét, orbáncot gyógyít.
CSAPÓ JÓZSEF 1775-BEN Pozsony városában megjelent Új füves és virágos magyar kert című művében olvashatjuk, hogy a magjából készített kocsonyás kivonat égési sebeket gyógyít. Kezek és lábak bőrének a repedését is ezzel a kocsonyával gyógyíthatjuk. Az izmok görcsös húzódását is gyógyítja, ha kenegetjük véle.
Kocsonya készítése: Kissé törjük meg a magokat, öntsünk rá rózsavizet, vagy tiszta vizet és hagyjuk állni egy éjszakán keresztül. Szerinte belsőleg élni e magokkal ártalmas.
DIÓSZEGI SÁMUEL Orvosi füvészkönyvében (1813) írja, hogy az útifű gyenge összehúzó hatásánál fogva kiváló a sebek gyógyítására, ha a leveleket összetörve a sebekre rakják. A friss leveleit lehet salátának önteni. Magját a kanárik igen kedvelik.
VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr egy élet tapasztalatait összefoglaló ,,Gyógynövények gyógyhatásai” című könyvéből idézve: ,,A növény többszögletes virágzati szárat és lándzsaalakú hosszú, csupasz tőleveleket hajt. A nagy útifű levele tojásdad, alsó felében szélesebb.
Ritkás mezőkön, síkságon, de nálunk a hegyvidéken is megterem. Mindkét fű leveléből kitűnő vértisztító és nyálkaoldó tea készül (20gr. ¼ liter vízre). A tea erős kiválasztó hatással van a tüdő nyálkahártyáira, amiért is indokolt a használata, hasmenés, hólyaggyengeség, fehérfolyásnál, sok nyálkával járó katarrusnál, asztmánál, köhögésnél, májbetegségnél, sárgaságnál és gyomorégésnél.
A nagylevelű útifű fogszú okozta ideggyengeségre visszavezethető fogfájásnak a gyógyszere. A magjából készült főzetet gyermekek hasmenésénél szokták adni, ugyancsak ezt itatják kőképződés megakadályozására.
Béldugulásnál gyermekláncfű gyökérrel együtt alkalmazzák. Cukorka és szörp is készül belőle. Alkoholos kivonata igen jó szúnyogcsípés ellen.
MELL TEA: Veszünk martilapu levelet, mezei katánggyökeret, útifüvet és zilizlevelet 15-15 grammot, ezt fél liter vízzel fél órán át főzzük. A szüredékhez15 gr. édesgyökeret adunk és ezt többször megkeverve ¼ órán át állni hagyjuk, majd leszűrjük és a betegnek óránként egy evőkanálnyit adunk.
MEGHŰLÉS, KÖHÖGÉS ÉS ELNYÁLKÁSODÁS ELLENI TEA: Vegyünk Egy maroknyi útifüvet, 3 csipetnyi martilapu levelet és egy csipetnyi ürömfüvet. Főzzük ezt ¼ liter vízzel 5 percig. Rövid ideig állni hagyjuk, megszűrjük és a szüredékhez 3-4 kanálnyi mézet adunk és az egészet még egyszer befőzzük szörp sűrűségűvé. Ebből a szirupból ¼ óránként 1 kávéskanálnyit fogyasszunk el.
Dr.KMETH SÁNDOR tanácsai: ,, A tűz energiához kötődő, felhalmozódott mérgeket, szennyeket segít eltávolítani. A lándzsás útifű, mint útszéli növény, sűrű előfordulásának, elérhetőségének tulajdoníthatóan széles körben alkalmazott.
Gyulladás csökkentő hatása nem csak hűtő tulajdonságának, hanem a gyulladást kiváltó szennyezettség megszüntetésének is köszönhető. A torok gyulladásának és fájdalmainak, fertőzéseinek, hurutosodásának kezelésére öblögetőként, vagy szirupként alkalmazva ajánlott. A vérzéssel, vérköpéssel, besűrűsödéssel járó tüdőbajok kezelésében fontos szereppel bír.
Régóta javallt használata sárgaság esetén. A máj túlműködését visszafogja. Az epehólyag működését normalizálja.
A vér húgysav szintjét az ürítés fokozásával képes csökkenteni, illetve kúraszerűen alkalmazva alacsonyan tartani. Csökkenti az izomláz tüneteit, idejét.
A vizeletkiválasztó rendszert fertőtleníti, a vesék esetleges gyulladását, a húgyhólyag fertőzését rendezni képes. A véres vizeletet mulasztja.
Főleg gyulladással együtt járó ciszták kezelésére alkalmas királydinnyével, ánizzsal, borókával kombináltan. A fehér folyással, hüvelyszárazsággal, nyálkahártya irritációval együtt járó állapotok kezelésére is jó, akár intim tusként alkalmazva forrázatát.
Felfázásnál, lappangó, kihűléssel járó állapotoknál kiváló hatású mézes borban elkészített forrázata.
A szem fertőzéses, gyulladásos, dagadással járó betegségeit eredményesen kezelhetjük vele, főleg ha szemvidító fűvel, kamillával kombináljuk.
Lélektani hatás: Csökkenti az égő érzéseket, az indulatok csillapítása által. Fertőtleníti a lelki sebek miatt erjedő gondolatvilágot, így fiatalítja az életerőt. A viszonyokban megjelenő maró jelleget szünteti. Tompítja a csipkelődések, marakodások okozta sérelmeket. Javítja a rossz szájízt szülő élmények hatását. A lelki gubancok kibogozásában, az egyenes úton maradásban segít.
A cikk Lovassy Ilona gyűjtése
