MÁRIATÖVIS - Silybum marianum

Honnan lehet tudni egy növényről, hogy milyen betegségeket képes meggyógyítani, milyen gyógyító erő van benne? PARACELSUS szerint: „Nincs semmi, amit a természet ne mutatna meg, és a jelekkel megismerhetjük, ami a megjelöltben rejtve van. Minden növény két részből áll: van egy teste, egy anyagi része, és van benne egy szellemi jellegű rész, ez a növény lelke. A növény gyógyító ereje a szellemi lényegében van és nem a durva formájában, ezt a gyógyító erőt hívjuk arkánumnak vagy kvintesszenciának."

A növények belső természete felismerhető külső tulajdonságaikról, hiszen minden természet alkotta forma lenyomata a belső erőnek. A megfelelő gyógyszer megtalálásához az orvosnak értenie kell a természet nyelvét. A növények egy sajátos nyelven beszélnek – nem szavakkal, hanem egész lényükkel. A szín, az illat, az íz, az alak, a felépítés, az élőhely, a virágzási és gyümölcsérési idő, a szaporodás, az élettartam, a növények mérgező jellege, hatóanyagai, mozgásai stb. mind kifejezik belső lényüket.

„Ahogy kívül, úgy belül is”– mondta Paracelsus - Ahogyan a tünet is csak egy jel, amely mögött az emberben lévő betegség áll, a növényeken is meglátszanak azok az erők, amelyek bennük hatnak”.

A máriatövis a népi gyógyászatban évszázadok óta, számos betegség ellenszereként, főleg a máj és epe gyógyításában volt széles körben ismert. Nem véletlenül, ugyanis ez a kis növény tökéletesen képes regenerálni a beteg májat.

A modern tudományos kutatások is bebizonyították, hogy a magjában fellelhető szilimarin képes megállítani a rák fejlődését, emellett gyógyító hatással van gyulladások, szív- és érrendszeri betegségek esetében is, és gátolja a sejtek öregedését.

A túlzott alkohol fogyasztóknál csökkenti a zsírmáj és a csirózis kialakulásának esélyét. Ellensúlyozza a májkárosító gyógyszerek hatását, segít eltávolítani a májban lerakódó méreganyagokat.

Eleink tudták, hogy a máriatövis a halált okozó mérges galóca egyetlen természetes ellenszere.

Levelei és virágai olyanok mint a bogáncskóróé. A mediterrán vidékek napos, sziklás területeinek növénye.

RÁCZ JÁNOS Növénynevek enciklopédiájában írja: ,,Gyakori a Földközi-tenger melléki országokban, de behurcolták Ausztráliába és Dél-Amerikába is. Hazánkban vadon nem fordul elő, de ahol termesztették, ott elhullott terméseivel hosszú éveken keresztül gyomosít. Közép-Európában mindenhol termesztik. A napos, meleg fekvésű területeket kedveli. Nálunk csak tavasszal vethető mivel az őszi vetés kifagy.
Népi elnevezései: Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise, máriabogáncs Boldogasszony káposztája, Boldogasszony tövise, pápafű valamint tarkabogáncs, őszbogáncs, szamárkóró...

A ,,Szűz Mária teje” nevét a levelein található tejfehér csíkokról, illetve az azokról született legendáról kapta. A történet szerint, Mária az egyiptomi menekülés közben egy alkalommal megállt megszoptatni a kis Jézust, és ekkor cseppent néhány csepp anyatej a máriatövis leveleire. Mivel pedig Jézus anyjának teje csodatévő erővel bírt, ezért innentől kezdve az összes ilyen fajtájú virág fehér erezetű lett szerte a földön.

A 15. században a bencések rájöttek, hogy különösen mérgezések esetén hatásos ellenszer.

A nemzetség Sylibum nevét Michel Adanson adta az ókori növénynév, a Pliniusnál szereplő latin sillybus és a Dioszkuridész által említett görög szillübon alapján.

Dél-európa és észak-afrika napos, köves lejtőin található kétéves növény.

A máriatövis ősidők óta gyógyító növényünk, a korai középkortól kezdve már termesztették az Alpoktól északra fekvő területeken is.

Termése máj- és epekőellenes gyógyszer, ércsomónál és nyombélfekélynél is ajánlott.

Menstruációs zavar esetében is eredménnyel használták.

Csak nemrég sikerült izolálni belőle a silymarin nevű flavonoidot, amelynek májat védő hatását kísérletekkel igazolták.” 

Rácz János szerint is annyira hatásos, hogy a gyilkos galócában meglévő súlyos májmérgeket is ellensúlyozni tudja, ha a gombaméreg okozta károsodás még nem túlságosan előrehaladott.

ZELENYÁK JÁNOS lekéri plébános (1908): ,,E fűnek úgy leveleit, mint gyökerét és magvait használjuk mellhártyagyulladásnál, az úgynevezett nyilallás megszüntetésére, továbbá sárgaságnál és vízkórnál. Nyilallás ellen a magokat forró vízzel leöntjük, a vízben összezúzzuk és a megszűrt levet a betegnek kanalanként beadjuk. Két deci lé egy napra elegendő.

A fűleveleknek kipréselt nedűjét, sárgaságban szenvedőknek és vízkórosoknak adjuk, naponként két kávéskanállal.

A gyökeret főzzük és mézzel vegyítve, egy csészével, vízkórosoknak beadjuk.”

VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr szerint is: ,,Máj- és epekő ellenes gyógyszer. Továbbá ebből eredő kényelmetlenségek és bajok hatásos ellenszere. Ércsomó- és nyombélfekélynél is ajánlják. Hószámszünet esetében is használ.”

Rákos betegeknél megakadályozza, hogy a kemoterápia következtében károsodjon a máj és segíti a felépülést is.

Gyulladáscsökkentő hatású. Májpanaszoknál igen jó hatású a terméséből vagy leveléből készített forrázat.

MÁRIATÖVIS TEA: egy teáskanálnyi termést vagy levelet 2,5 deci vízzel leforrázzuk, majd 10 perc áztatás után leszűrjük, így melegen, napi három alkalommal étkezés előtt egy-egy csészével fogyasszunk belőle.

A máriatövist gyakran társítják más növényekkel: gyermekláncfűvel, fecskefűvel, vagy a májtisztítás folyamataiban is bizonyítottan hatásos benedekfűvel.

A máriatövis minden része ehető, és mind ezidáig semmilyen mérgező hatása vagy káros mellékhatása nem ismert.

  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése