GYÖMBÉR - Zingiber officinale

Hogy gyógyítókra, valódi szellemi alapon nyugvó gyógyítókra ezen a világon nagy szükség van, az mára már bebizonyosodott.

Küldetésünk, feladatunk nem egyéb, mint ennek a beteg világnak a gyógyítása, de ehhez vissza kell szereznünk eleink tudását, amit igyekeztek a materializmus pusztító korszakában elfeledtetni velünk. Szerezzük hát vissza, hiszen soha nem volt még ilyen nagy szükség rá, mint manapság, ebben a nagyon beteg világunkban. A Jó Isten minden bajra adott nekünk orvosságot! Ismerkedjünk meg újra vele, hozzuk vissza a feledés homályából, meggyőződésem, hogy mindannyian őrizzük egy-egy töredékét ennek a tudásnak, osszuk meg hát egymással! (dr. Oláh Andor)

GYÖMBÉR növénynevünk igen korán megjelenik a magyar írásbeliségben, már az első szójegyzékeinkben is szerepel (1395 ).

Csapó Józsefnél (1775) Szent Benedek füve: A Benedetto, ,,Szent Benedek füve” elnevezés arra utal, hogy Szent Benedek használta egy olyan méreg ellenszereként, melyet bizonyos szerzetesek ellene próbáltak felhasználni. A növényt a középkorban a kísértések elleni csodafűnek tartották.
A régi magyar konyhának a só, bors és sáfrány mellett a gyömbér volt a legkedveltebb fűszere. Egészben, felaprítva vagy törve vették hasznát a szakácsok. 

Az eleven gyömbérről Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediája (1655) tudósít. (forrás: Rácz János).

Májustól kezdve, gyakran augusztusig virágzik. Mérsékelten üde, enyhén meszes talajokon fejlődik, főleg félárnyékban. A gyűjtés tavasszal történik, amikor a tűlevelekről az egyedek már felismerhetők, de ősszel is gyűjthető, miután a termések beértek.
A gyöktörzset egészében szárítják, előtte azonban eltávolítják az esetleges szármaradékokat. Száraz, sötét helyen tároljuk. Minőségét ugyan egy évig megőrzi, de hatóanyagainak folyamatos átalakulása miatt fokozatosan veszít az értékéből.
A gyökérnek szegfűre emlékeztető, igen kellemes szaga van.

A gyömbér még a századfordulón is kedveltebb fűszer volt, mint manapság. Főleg lakodalmi levesbe tették. Régebben gyomorbajról gyömbérrel beszórt tormalevéllel borogattak.

MÁTYUS ISTVÁN ,,Diaetetica" című műve,  nyomtatott Páldi István által 1762-ben Kolo'sváratt: ,,Ásni szokták Decemberbe és Januáriusba, a'mikor külső levelei elszáradván a gyökereknek megérését jelentik. A ki-ásás után meg-mossák és meg-szárasztják, hogy pedig ereje el ne mennyen s meg ne mojosodjék, fejér vagy veres kréta porral bé-hintvén agyagba tsinálják. Mikor a földből kiveszik, közel sem olyan csípős ízű, mint a megszáraztás után. Erejére való nézve a' több fűszerszámoktól tsak annyiban különböz, hogy az olaj és tsípős só vastagabb lévén benne, nem hat oly hamar, és a vért nem szokta úgy felgyullasztani, míg is a belső részeket derekason erősíti. A hosszas betegség miatt vagy egyéb okból elhidegült és gyengült gyomor' ételbeli meg-hozására kiváltképen dicsértetik."

Dr. ZELENYÁK JÁNOS lekéri plébános (1908) így ír a gyömbérgyökérről: ,,Közönséges gyömbérgyökér, ciklász, erdei szegfű, vadszegfű, nyúlszemfű, szegfűszagú-gyökerű fű, Szent Benedek füve...Terem erdők, cserjések szélén, utak mentén, az egész országban.
A gyökere mint összehúzó szer jó hatású hasmenésnél, vérhasnál, typhotikus lázaknál és görcsöknél. Kalmus- és tormentilla-gyökérrel vegyítve tinctura készíthető belőle. A tincturát a vadászok mint gyomormelegítő és erősítő italt szedik be. Külsőleg a gyökerek főzetét sebek tisztítására és nyílt sebek gyógyítására használják.”

Közhasznáról dr. CSAPÓ JÓZSEF írja az ,,Új füves és virágos magyar kert” című könyvében: ,,Sör közé ha vetik az összevagdalt gyökeret, azt a megecetesedéstől oltalmazza meg. A must, vagy a bor közé tétetvén abban jó szegfű szagot gerjeszt. Ecettel megöntvén a gyökereket és a ruhák közé tévén, azok jó szagúakká lesznek.”

VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr ajánlata szerint: ,,Idős emberek emésztési gyengeségei, a hörgők és vastagbél idültté vált hurutja és a tífusz az orvosi gyakorlatban felhasználásának állomásai. Újabban megérdemelten, egyre gyakrabban alkalmazzák. A drog a herba és a radix. Tüdőcsúcshurutosok éjjeli izzadásánál, gönyével és belladonnával keverve, eredményeket értek el, de idegbajok ellen is használják”.

Dr. KMETH SÁNDOR a gyömbérről: Trópusi területeken gyakori. Kelet-Indiában, Közép-Amerikában, Óceánia szigetvilágában őshonos. Szereti a dús tápanyagtartalmú, bő vízellátású területeket és a meleget.

A gyökérgumóról szaporítható. A két-három éves növény gyökérzetét szedik fel a virágzás végén hagyományosan. Tisztítás után a gyökerek nyersen fogyaszthatók, illetve lepárolják, szárítják és őrölik őket. Mint a gyökereket általában, újholdkor gyűjtik.

FELHASZNÁLÁS:

• Fűszerként nyers, illetve szárított, őrölt változata használatos.
• Főzetét, illetve illóolaját külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazhatjuk gyógyászati célokra is.
• Használatos még üdítő-, frissítő italok, alkoholos párlatok készítésénél is.

LÉLEKTANI HATÁS:

• A gyömbér elűzi a félszegséget, törekvésre ösztönöz. Bátorságot ad ahhoz, hogy az ember felvállalja a szembesülést, szembesítést.
• Feltüzeli az elmét, így az tettre kész lesz.
• Az erjedő, feldolgozhatatlan, megemészthetetlen élmények nyomasztó, zavaró hatását segíti leküzdeni, fokozza az összeszedettséget.
• A tisztánlátást a szennyezett érzelmek megtisztításával segíti, ezáltal nyugtatja, élteti az esendő lelket, állhatatossá tesz.

RÁSZLETES ISMERTETÉS:

• A gyömbér segít feloldani és átalakítani azokat a szövetek közé lerakódott hurutokat, zsírokat, emésztetlen tápanyagokat, melyek gátolják az áramlást, a mozgást és merevítik a testet.
• Kiváló gyógyszere az összes hurutos betegségnek, de alkattól, állapottól függően eltérő módon kell alkalmazni.
• Mézzel kombinálva a vizet csökkenti, cukorral a tüzet csillapítja, sóval pedig a szelet nyugtatja.
• A zsíros, nehezen emészthető ételek elengedhetetlen fűszere, hideg időszakokban fogyasztása ajánlott. Az elhízott, illetve hízásra hajlamos emberek általános gyógyszere.
• Az emésztőnedvek hatását erőteljesen fokozza. A táplálék alul emésztettségét, túlterhelő hatását szünteti. Az erjedést, így a gázképződést csökkenti, mivel fertőtlenítő hatású. A dugulást felszámolja, a bennrekedt szeleket pedig kihajtja, ezért a feszültséget testben, lélekben egyaránt redukálja.
• A gyomorrontás, a gyomorgyengeség, vagy a frusztráltság miatti émelygés, hányinger a segítségével kezelhető, megelőzhető, mert erősíti a gyomrot. Főzete gyomorhurut, illetve gyomordaganat kezelésére alkalmas, ha az nem jár együtt fekéllyel vagy savtúltermeléssel.
• A reumás panaszoktól szenvedőknek is hatásos gyógyszere, mert a rossz emésztésből fakadó melléktermékek képződését leállítja.
• Hurutokkal, szövetburjánzással terhelt kóros légzőszervi működés esetén javallt. A nedves asztma, hörghurut, polipózus, daganatos betegségek kezelésére kiváló. Orr polip esetén kevéske kálmossal kevert gyömbérpor orrba szippantásával javulást érhetünk el.
• Az idegrendszerre két módon is áldásos hatást fejt ki. Egyrészt a keringő, vagy lerakódott mérgek felemésztésével megszünteti az idegrendszert frusztráló, ingerküszöb csökkentő hatásokat, ezért kevesebb „valós” ok lesz a nyugtalanságra. Másrészt az idegekre rakodó zsíros nyákos túlterheltséget leolvasztja, ezzel a gátoltságot, a dugulást szünteti, így a szabad áramlás eredményeként feleslegessé válik a túlzásban fenntartott idegi feszültség. A remegést is csökkenti a nedves gyömbér.
• Az elzsírosodott, lehűlt szívet melegíti, terheit könnyíti. Az alacsony vérnyomást normalizálni képes. Vérkoleszterin szint csökkentő hatású.
• A nedvek melegítésével a veséket is melegíti, sőt tisztítja, miáltal közvetetten enyhe vízhajtó hatású. A felfázás ellenszere, hólyaghurut, illetve fertőzés kezelésében mint keverékek összetevője fontos.
• Bár melegít, a krónikus prosztata gyulladásban szenvedők részére a nedves gyömbér fogyasztása mégis áldásos.
• Nőknek a menstruáció első napjaiban ajánlott mértékkel történő fogyasztása, mert a vérzés fokozásával növeli a tisztulást, kiváltképp változó korban. Szünteti a görcsöket és a folyásos betegségeket.
• Segíti a spermium termelését és valószínűleg a peteérést is. Fogyasztásával megelőzhető, illetve kezelhető a nemi területeken kialakuló ciszta.
• Fokozza a nemi erőt és a szándékot, "parazsat tesz a fenék alá", ezért az afrodiziákumok közé sorolható."

MEGKÖTÉS:

Magas vérnyomás, égő érzések, gyulladások, fekélyek, vérzések, vérzékenység, gyomorsav, illetve egyéb emésztőnedvek túlzott termelése esetén nem javallt. Tüzes alkatúak óvatosan használják, nyáron kerüljék.

  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése