A böjt során az anyagcsere melléktermékei elsősorban a kötőszövetekből szabadulnak fel és kerülnek újra a vérbe, ahonnan ezt megelőzően a "hulladékraktárként" is szolgáló kötőszövetbe szállítódtak tovább.
A salakanyagok kiválasztásához és a szervezet túlsavasodásának elkerüléséhez nagyon fontos, hogy segítsük a kiválasztást a veséken, a májon, a bélen és a bőrön át. A természetgyógyászatnak bevált módszerek egész sora áll rendelkezésére ehhez, hiszen a méregtelenítés számos krónikus megbetegedés bázisterápiájának része.
- A méregtelenítés olyan gyógynövények segítségével, amelyek serkerkentik a kiválasztó szervek munkáját.
- Lúgos anyagok bejuttatása a szervezetbe, hogy semlegesítsék a böjt során a szervezetben fellépő savas terhelést.
- Folyadékpótlás a veseműködés segítéséhez.
A következő gyógynövények különösen alkalmasak böjti gyógynövényes kezelés részeként a veseműködés serkentésére: nyírfa, csalán, aranyvessző és pitypang.
A nyírfa (Betula pendula) a maga ízületre hasonlító ágaival mindig is a mozgékonyság, kora tavasszal megjelenő üde zöld leveleivel pedig az újjászülető élet jelképének számított. A népi gyógyászatban a nyírfát a középkor óta "vesefaként" tartják számon, és valóban, a nyírfalevél a benne található flavonoidoknak köszönhetően megnöveli a vizelet mennyiséget. Ajánlatos ebben az időszakban frissen csapolt nyírfavíz fogyasztása.
A csalán (Urtiva dioica) talán a legismertebb gyógynövény, amelyet a tavaszi méregtelenítő kúrák részeként használnak. Ennek megfelelően minden böjt elhagyhatatlan része. A csalán összetevőinek akár 20 százalékát is alkothatják az ásványi anyagok és nyomelemek, főként a kovasav, a vas, a kálium és a kalcium. Ezek az ásványi anyagok fokozzák a vizelet kiválasztását, és jelentős lúgos potenciált képviselnek, amelynek nagy jelentősége van a vér savszintjének ellensúlyozásában.
A közönséges aranyvessző (Solidago virgaurea) a népi gyógyászatban régóta sebgyógyításra használatos. Manapság elsősorban a vesebajok fő ellenszerének számít: erősíti és segíti a vesét, anélkül, hogy stresszelné, és ezért vese- vagy vesemedence-gyulladás esetén is alkalmazható.
A pitypang (Taraxacum officinale) a csalánhoz hasonlóan a zöldcsütörtöki leves összetevője volt, amely a középkori orvoslás szerint a vér megtisztítására szolgált, és a vesére, illetve a májra ható növényekből állt. A pitypang egyfelől sok ásványi anyagot tartalmaz, főként káliumot, és vízhajtó hatása igazolt. Másfelől a benne található keserű anyagoknak köszönhetően epehajtóként is működik, és összességében véve serkenti az emésztést. Az epén keresztül kiválasztódnak a salakanyagok a májból, eljutnak a bélbe, és onnan a széklettel távoznak.
A cickafark (Achillea millefolium) szintén a böjt része lehet. Aromatikus keserű anyagai jóvoltából serkenti az emésztést, az anyagcserét és görcsoldó hatású. Külsőleg májborogatásként alkalmazzák, amely szintén a böjt klasszikus eleme.
A máriatövis védi és regenerálja a májat
Ami az aranyvessző a vese számára, az a máriatövis (Silybum marianum) a máj számára. Serkenti a májműködést, segíti a károsodott májsejtek regenerálódását és véd a káros anyagokkal szemben.
Nem feltétlenül szükséges, de ízletes és terápiás szempontból érdekes használni a hársfa- vagy bodzavirágot, amelyek serkentik az izzadást. Az izzadságon keresztüli méregtelenítés (diaforézis) fontos kivezető útvonal. Böjtöléskor ezt a célt szolgálja többek között a mozgás, mondjuk napi két-háromszori séta. A melegítő, izzasztó gyógynövények azoknak a böjtölőknek vonzók, akik hajlamosak a fázásra, amit ráadásul a táplálékmegvonás csak fokoz.
Akik a böjtöt szigorúan tartják, a hús mellett a “fehér eledeleket” (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem fogyasztják, ezért a gabonák fontossága kiemelkedő a böjti időszakban. Érdemes beilleszteni az étrendünkbe - és nemcsak ebben az időszakban.
A hét fő gabona: a rizs, az árpa, a köles, a rozs, a zab, a kukorica és a búza.
A régi korok embere (az, aki még úgymond összhangban élt a természettel) a hét napjaihoz különböző minőségeket és az ennek megfelelő ételeket párosította.
Úgy tartották, hogy a hét napjai a bolygókkal, és a bolygóknak megfeleltetett istenségekkel állnak szoros kapcsolatban. Minden gabona a Nap gyermeke, ám mivel a Naprendszer bolygói mind más és más hatással vannak a gabonafélékre, a különböző gabonák eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.
Ezért hát hétfőn, a Hold napján rizst,
kedden, Mars napján árpát,
szerdán, Merkúr napján kölest,
csütörtökön, Jupiter napján rozst,
pénteken, Vénusz napján zabot,
szombaton, Szaturnusz napján kukoricát,
és végül vasárnap, a Nap napján búzát ettek.
Mindezeket a ma emberének is érdemes beillesztenie étrendjébe - és nemcsak a böjti időszakban.
Használjuk ki a tavaszi időszakot arra, hogy testünket megszabadítsuk a méreganyagoktól és megújuljunk!
(Felhasznált irodalom: Természetgyógyász magazin)
