TYÚKHÚR - Stellaria media

,,A természet könyve nyitott könyv, maga az Isten nyitotta föl. Olvassunk benne értelemmel és szeretettel”, - íródott dr. Zelenyák János lekéri plébános könyvében.

Eleink képesek voltak ,,olvasni e könyvből” megismerni és megbecsülni mindazt, amit az Atyától e földi világban útravalóul kaptak.  A természet eme ajándékai voltak azok a növények, amelyek nem csak a gyógyulást szolgálták, de ínséges időkben magát a túlélést biztosították a nemzetünk tagjai számára.

A tyúkhúr az egész világon elterjedt, szinte kiirthatatlan, a hó alatt is megélő, télen is virágzó „gyomnövény”, melynek magvai 25 évig is életképesek maradnak a földben. 2000 méter magasságig megél. Apró levelei, fehér, csillag alakú virága miatt könnyen felismerhető. Éjszakánként a levelei összeborulnak a virágbimbók fölött, így védik azokat. Nevét arról kapta, hogy madaraknak, baromfinak kedves eledele. Kertekben, szőlőben nagy hasznát vesszük, ugyanis védi a talajt a kiszáradástól, télen is megelőzi a talajeróziót.

Dioszkoridész azt írta róla, hogy levét liszttel összekeverve szemgyulladásra használhatjuk. A régiek fülfájás esetén pár csepp tyúkhúrt cseppentettek a fülbe.

Kneipp tiszteletes tüdőbetegségekre használta. 

A tyúkhúr neve igen korán említésre került Magyarországon is. Már a XVI. századtól találkozunk vele, például Lencsés György 1570-ből való orvosbotanikai művében. Gyomállományokat alkot különösen a kapásnövények szántóföldjein és a szőlőskertekben, kertekben, de törmelékes helyeken is. Nitrogénkedvelő. Lazán felálló ágai a szárcsomóknál könnyen eltörnek. Bugaszerű virágzataiban apró fehér csillagszerű virágok díszlenek. Friss zöldjét szobákban tartott madaraknak szokták adni. Fontos gyógynövény is; teája a vese- és az epeműködést serkenti. Szaponint tartalmaz.

Culpeper azt írta erről a gyógyfűről, hogy sertészsírba főzve, majd így alkalmazva segít a görcsökön és bénulásokon. 

A népi gyógyászatban a tyúkhúrt köptetőként és gyomorsav túltengés elleni szerként használták. Kenőcs alakjában külsőleg alkalmazva jól bevált horzsolások, irritációk, ekcéma és más bőrbántalmak kezelésére.

BERNÁTH JENŐ szerint ,,a növény föld feletti része gyűjtendő virágzáskor. Vékony rétegben kiterítve, gyors szárítással biztosítható a növény eredeti zöld színének a megőrzése. 6-7 kiló nyers növényből állítható elő 1 kg száraz herba. Teája veseműködést és epeműködést serkentő háziszer. Kőoldó hatásúnak is tartják."

HORHI MÉLIUS PÉTER 1578-ban megjelent ,,Herbárium" című művében olvashatjuk a tyúkhúrról: ,,Árnyékszerető fű, Tyik harapta fű, Tyikbégy, Tyíkszem. Az egyikféle, azaz Egérfül, Lúdfiak étke, Pipehúr, mert a Lúdfiakat kicsin korokban ezzel tartják, nagy sűrű apró levele vagyon. A szőlőkben, kertekben terem. Nedves és hidegítő természetű.

Belső hasznai: A tyíkhúrnak, Lúdhúrnak azon haszna, aki a Disznó Porcsinnak. Ha a vizét iszod borral, vagy a füvét borban, vagy Lőrében főzed, igen jó szárazság, aszú kórság ellen.
A gyermekecskéknek jó innya adni vizét, véle mosni, mikor igen meghevülnek, Kórságot, görcsöt, Gutát elűz.

Külső hasznai: A füve, vize, succusa, leve e Lúdhúroknak, Porcsinoknak igen jó mindenféle sebek dagadására kötni, véle mosni a tüzes sebet, Májnak, szűnek, hévségét megoltja."

CSAPÓ JÓZSEF ,,Új füves és virágos magyar kert" (1775): ,,Terem árnyékos falak mellett és erdőkben s szőlőkben. Ezt a füvet méltó volna szaporítani, mert a tehenek sok jó tejet adnak, ha véle élhetnek.

Belső haszna: 

• Rágástól gyötreltetett kis gyermekeknek tében megfőzvén ez füvet, azon tejet adják bé-nékie.
• Aszu kórságban lévőknek ezen fű leve hasznosan adatik-bé.
• A hévségben lévő gyermeknek jó ez fű vizét inni adni.

Külső haszna:

• Arany ér rend kívül való folyását s ez miatt való fájdalmakat, ez fű pora megszünteti, ha a végbélre hintik.
• Tüzes sebeket jó ez fű vizével mosni.

Köz haszna: A Ludak igen szeretik ez füvet enni, kivált a Libák, vagy mint Dunán túl nevezik a Sibák meg-híznak tőle, ez okból is Erdély Országban Pipehúrnak neveztetik, mert ottan a Libákat Pipéknek nevezik."

VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr ajánlása a ,,Gyógynövények gyógyhatásai" című könyvében: ,,Kicsiny, nedvdús növény, felálló szárral, tojásdad levelei szembenállók, megmunkált és erdei talajon gyomnövény. Már a régi időkben kedvelt háziszer volt tüdőelnyálkásodásnál és a vese és hólyag hasonló panaszai esetén. Mézzel szirupot is szoktak belőle főzni a felemlített esetekben.

Külsőleg még ma is használjuk daganateloszlatásra és bőrbajokra úgy, hogy a főzetébe megmártott ruhát helyeznek el a kívánt testrészre."

SZABÓ GYURI BÁCSI a ,,BÜKKI FÜVESEMBER" így ír róla: Teáját a veseműködés zavarainál fogyasszuk naponta reggel egy csészével. Epeműködésünk serkentésére a nap bármely szakában, de mindig étkezés előtt igyanak meg egy csésze teát. Nyári időszakban, májustól július végéig, aki teheti, ne teát főzzön a tyúkhúrból, hanem használja a friss növényt salátának. Gyógyhatása ugyanolyan, ha nem jobb, mint a szárított növényé, és a benne levő C-vitamin forrázás közben nem bomlik le. Az sem elhanyagolható szempont, hogy nagyon jó zsíroldó, ezért is ajánlja minden szakkönyv az epeműködés serkentésére, hiszen az epeváladék egyfajta zsír, koleszterin.

Ha a salátaként használt friss tyúkhúrhoz még egy pár gyermekláncfüvet is tesznek, nagyon jó hatást gyakorolnak az egészséges májra és epére is. 

A tyúkhúrt kőoldó hatása miatt is fogyaszthatjuk teaként és zöldsalátaként egyaránt. 

Akinek sok a koleszterinje és a trigliceridje, feltétlenül igyon gyúkhúrteát.

Télen a hó alatt is megtalálható.

Terhesség, szoptatás alatt nem ajánlatos fogyasztani!

RADICS LÁSZLÓ ,,A természet éléstára" című könyvében olvashatjuk, hogy a ,,takarékos gazdasszony, a természet éléstárából" milyen egészséges ételeket készített hajdanán, többek között a tyúkhúrból is:

TYÚKHÚRLEVES: A tyúkhúrt megmossuk, megtisztítjuk, finomra vágjuk. Világos rántást készítünk, a tyúkhúrhoz adjuk , húslével felöntjük, sózzuk, a levest negyedóráig főzzük. Főzés közben egy kis csomó kaprot lógatunk bele, majd kb. 5 perc múlva eltávolítjuk, Pirított zsemledarabokkal tálaljuk.

TYÚKHÚRFŐZELÉK: Szalonnát és hagymát megpirítunk, a finomra vágott tyúkhúrt hozzáadjuk, sóval, szerecsendióval ízesítjük, 15 percig pároljuk, némi vízzel vagy fehérborral felöntjük. Tálalás előtt besűrítjük és pirított dió-, illetve manduladarabokkal tesszük felejthetetlenné.

TYÚKHÚRSALÁTA: A növényt a keményebb száraktól, a már elsárgult levelektől megtisztítjuk, megmossuk, lecsepegtetjük, apróra vágjuk. Ecettel, olajjal, kevés mustárral, sóval, borssal, csipet cukorral, néhány csabaírelevél-ízesítéssel salátaöntetet készítünk, a növénnyel összekeverve rövid ideig érni hagyjuk. A salátát ízesíthetjük még gyermekláncfű, mezei sóska, podagrafű (csak mérsékelt mennyiségben) leveleivel.

  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése