TÜDŐFŰ - Pulmonaria officinalis

Honnan lehet tudni egy növény esetén, hogy milyen betegségeket képes meggyógyítani, hogy milyen gyógyító erő van benne? „Nincs semmi, amit a természet ne mutatna meg, és a jelekkel megismerhetjük, ami a megjelöltben rejtve van.” 

A növények belső természete felismerhető külső tulajdonságaikról, hiszen minden természet alkotta forma lenyomata a belső erőnek. A megfelelő gyógyszer megtalálásához az orvosnak értenie kell a természet nyelvét. A növények egy sajátos nyelven beszélnek – nem szavakkal, hanem egész lényükkel. A szín, az illat, az íz, az alak, a felépítés, az élőhely, a virágzási és gyümölcsérési idő, a szaporodás, az élettartam, a növények mérgező jellege, hatóanyagai, mozgásai stb. mind kifejezik belső lényüket. „Ahogy kívül, úgy belül is”– mondta Paracelsus. A tüdő betegségeinek gyógyítására több, igen jó hatású, a régmúlt óta használatban bevett gyógynövény ismeretes. Ilyenek a kakukkfű, martilapu, pemetefű, ezerjófű, tüdőfű...

A tüdőfüvet manapság már elég kevesen ismerik. Ez a gyógynövény Európában őshonos.
Népies nevei: pettyegetett tüdőfű, dongófű, farkasmájfű, májfű, tüdőgálna, patikás tüdőír, dongóvirág, emberképű fű, gálnafű, gálna, szopókavirág, darázs virág, túrófű és méhvirág, cigámpicsa.
A nagy számú népi elnevezésből arra következtethetünk, hogy a tüdőfű már régóta a magyar népi gyógyításban igen elterjedt gyógyító növény volt.

A Szigetközben máriatejjel pöttyögetett tüdőfű a neve. A néphit szerint „amikor a Kisjézus született, Mária teje kicsöpögött a fű levelére”. „Köhögésre, megfázásra igen jó teája vót.” 

A baromfira gyakorolt hatására utal a népnyelvi tyúkvakító és csirkevakító neve.

Az orvosi tüdőfű 10-30 cm magas, évelő, érdesen szőrös. Levelein rendszerint fehér foltok láthatók, amelyek azonnal felismerhetővé teszik. Május-június hónapban virágzik, a kezdetben piros virágok, idővel, ha a porzói felrepednek, kékeslilává vállnak. A növény tőleveleit gyűjtjük július-augusztus hónapban. Főként gyertyán és bükk erdők aljnövényzeteként találhatjuk.

Már a neve is arra utal, hogy a népi gyógyászatban főleg a tüdő betegségeinek gyógyítására alkalmazták.

Clusius pannóniai flóraművében már 1583-ban szerepel a ’Pulmonaria’ neveként a tüdőfű. 

Csapó Józsefnél 1775-ben és Benkő Józsefnél 1783-ban szintén tüdö-fü, illetve teppegetett tüdö-fü névként szerepel.

Erdélyben az Agrimonia eupatoria neve tüdőfű, illetve pulmonvirág; a növény gyógyító hatására utalnak, valamikor tüdőbaj ellen használták.

A terminus úgy keletkezett, hogy a múltban a növény külseje, alakja figyelmeztette a gyógyulást kereső beteget, hogy a különösebb növények hatását kipróbálja. Mivel a Pulmonaria virága bíborpiros-kékes színével a tüdő színéhez hasonlít, tüdőbaj ellen kezdték használni. Matthiolus is a tüdővész és a vérköpés ellen alkalmazta.

A magyar tüdőfű neve szintén arra utal, hogy régebben a tüdőbaj gyógyfüveként tartották számon.

ZELENYÁK JÁNOS lekéri plébános a tüdőfű teáját rekedtség, torokgyulladás, szárazbetegség, vérköpés ellen, mézzel keverve ajánlja.

BINGENI SZENT HILDEGARD már a XII. században utal a tüdőfű gyógyító hatására: ,,Az az ember, akinek a tüdeje felfúvódott, köhög és csak fáradtsággal tud belélegezni, az főzze a tüdőfüvet borba, igya ezt gyakran éhgyomorra és meg fog gyógyulni. Aki a borban főzött tüdőfüvet gyakran issza, visszanyeri tüdeje egészségét, mert a tüdőnek ehhez a fűhöz hasonló természete van.
Ha a birkák túl gyakran eszik, egészségesek és kövérek lesznek és a tejüket sem károsítja”.

KÜNZLE plébános úr: ,, Kora tavasszal virágzik, és mint a kankalin a legelső virágok egyike. Virága eleinte piros színű, de azután lassan átcsap lilába. Levelei, melyek csak a növény elvirágzása után indulnak teljes fejlődésnek, a felületüket tarkító nagy, világos foltok miatt igen feltünőek. A növény, mint neve is elárulja, elsősorban tüdőbetegek kezelésénél fontos.
Egészen kifejlődött leveleit szedjük tavasztól a nyár végéig."

BERNÁTH JENŐ szerint ,,a virágzó hajtásokat a virágzás derekán, áprilisban – esetleg május első felében -, a nyári leveleket május második felében, június legelején, a virágzás után szedik”.

BEYTHE ANDRÁS ,,Fives" könyvében (1595) így ír a tüdőfűről: ,,Melegítő és szárasztó természeti vagyon. Ha az gyökerét ecötben megfőződ. odvas fognak fájását gyógyítja, mikor véle mosod. A tejes levét ha olajjal öszveelegyítöd, hol az testőt véle kened, az szőrt eléveszti rula és simává teszi, szömölcsötket is elveszt. 

Ha az leveleit, gyökerét és gyümölcsét az halastóba vetöd, valamely hal azt megkóstolja, azonnal annyira elszédül, hogy kezeddel is megfoghatod. Mindennapi hideglelés ellen igön használ ha vízben megfőződ az kissebbik ebtejűfűnek gyökerével, de valami kevés tengeriszőlőt és nádmézet is vess bele. Ha vizét veszöd ez tüdőfűnek és éhomra iszol belőle, gilisztákat az gyomorban megöli. Az kinek inai leszakadtak jó ezön vízzel estve és regget tagjait megkenni”.

VARRÓ ALADÁR BÉLA a ,,Gyógynövények gyógyhatásai” című munkájában egy gyógyszerész élettapasztalatait adja át nekünk. A tüdőfűről a következőket olvashatjuk: ,,30 cm magas növény ritka levelekkel és egyenes szőrözött szárral. Levelei tojásdadok, szőrösek, fehéren pettyezettek. A virágok csomós virágzatban állnak a szár végén.

Hazánkban árnyékos erdőkben terem. Gyűjtik a leveleit: pulmonariae folium. 

Leveléből készült tea: (10 gr. ¼ liter vízre) erős oldó hatásánál fogva, ha abból este-reggel egy csészényit fogyasztunk el, kitűnő hatással van a légzőszervekre, ezért tüdőbajnál, tüdő- és mell elnyálkásodásnál eredménnyel használhatjuk, de jó hatással van asztma, rekedtség eseteiben is. Torokgyulladásnál mint toroköblítőt használják.

Tüdő tea: Vegyünk 30 gr. tüdőfüvet, 10 gr. édesköményt és 1 liter vízzel főzzük le felére. A szüredékben oldjunk fel ¼ kiló cukrot. Három evőkanálnyit fogyaszthatunk el belőle naponta."

CSAPÓ JÓZSEF az 1775-ben Pozsony városában kiadott ,,Új füves és virágos magyar kert” című munkájában ,,pettyegetett tüdőfűnek” nevezi ezt a növényt és a belső hasznáról így ír: ,,1. Száraz betegségben, mely a tüdőben levő süllyből s annak belső sebeiből származik, sokat használ, midőn ez füvet megfőzik vízben és szín mézzel a beteggel itatják. 2. Vér-köpést megállít, ha méz nélkül valaki azon vizet issza.”

A népi gyógyászatban főleg a tüdő betegségeire alkalmazták, de használták még ezek kívül köhögés, asztma gyógyítására is, valamint mindenféle légzőszervi megbetegedések esetén, a kiváló köptető és nyálkaoldó hatása miatt. Ezen kívül alkalmazhatjuk még a bél különböző betegségeire, de ugyanakkor vérzés csillapításra, hasmenésre valamint aranyeres csomók kezelésére is jó hatásúnak bizonyult. A múlt században kiegészítő kezelésként a TBC gyógyításában is javallták.

SZABÓ GYURI BÁCSI a kezdődő influenzára, torokfájásra tüdőfűleveles teakeveréket ajánl: ,,A Tüdőfűleveles teakeverék (A torok barátja) összetétele: tüdőfűlevél, martilapulevél, mezei kakukkfű hajtás, lándzsás útifűlevél, kis ezerjófű hajtás, cickafark hajtás, körömvirág, szurokfű hajtás, orvosi veronika hajtás.

Elkészítés: Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
Fogyasztása: A megfázásos eredetű köhögést 2-3 nap alatt elmulasztja napi egy csésze tüdőfűleveles teakeverék. 

A nap folyamán elosztva kortyolgassa, lehetőleg ízesítés nélkül. Ha viszont a tünetek 4-5 napon belül nem múlnak el, feltétlenül keresse fel háziorvosát! A nagyvárosi szmogos, ködös, szennyezett levegő sokaknál provokál krónikus hörgőgyulladást, ebben az esetben is nagy hasznát vehetik a torok barátja keveréknek. Ilyenkor is elegendő napi egy csészével inni belőle a fent leírt módon egészen addig, míg a tünetek el nem múlnak. 

Dohányosoknak heti egy csésze javasolt a léguti betegségek megelőzésére.

Asztmások akár folyamatosan is fogyaszthatják. Napi egy csészével 3 hónapig iható, utána 4 hét szünetet kell tartani.

Ellenjavallat: Terhesség, szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott".

ZETÉNYI PÉTER szerint: ,,allatonin tartalmánál fogva gyorsítja az elhalt bőr külső rétegeinek lehámlását, elősegíti a sejtosztódást és a sebgyógyulást, valamint gyulladás gátló és bőrvédő hatású. Ezen kívül más jelentős élettani hatása is van még:

• meghűléses eredetű léguti megbetegedésekben, hörghurut esetén, mivel nyálkatartalma révén az egyik leghatásosabb köhögés csillapító
• légzési nehézségek fellépésekor
• mellhártyagyulladás kiegészítő kezeléseként
• tüdővérzés csillapítására (orvosi felügyelet mellett)
• asztmatikus rohamok csillapítására
• mellhártya és szívburok ödéma esetén
• gége- és garathurut esetén oldja a hurutokat
• kínzó rekedtség (akár dohányzás következtében kialakult)
• torok sipoly és polip kiegészítő kezelésére
• serkenti a légcsövekben lévő csillók működését
• tüdőtágulás esetén
• dohányosok légcsőbántalmaira
• segít leszokni a dohányzásról
• elmulasztja a reggeli köhögést
• tüdődaganat kiegészítő kezeléseként, csökkenti a sejtburjánzást
• jó hatású öblögetőként is garat- és szájüreg gyulladásakor.

Szibériában a sörfőzésben komló helyett használták. Keverékekben hatékonyan alkalmazhatjuk kakukkfű, izlandi zuzmó, cickafarkfű, mezei zsurló, lándzsás útifű, orvosi ziliz és zsálya tetszés szerinti társításával.

  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése