Benedekfű - Cnicus benediktus
,,Az ősember a természetben élt. Minden életszükséglete innen nyert kielégítést, minden eszközét innen vette. Természetes tehát, hogy amikor szervezetének működésében is zavar állott be, innen vette a szereket, melyek a tévútra tért test harmóniáját újra helyreállították.
Hazánk különböző vidékeinek gyógynövényei, már évszázadokkal ezelőtt is híresek voltak gyógyító hatásaikról. A gyógyszerként használt kémiai anyagok ismertté vált utó- és mellékhatásai miatt, az utóbbi években a gyógynövények ismét az érdeklődés előterébe, a gyógynövények hatásmechanizmusának megismerésére felé irányultak. Megállapítást nyert, hogy a szervezetbe bejuttatott természetes anyagok a szervezet saját szabályozási, belső egyensúly-helyreállítási folyamatait segítik, erősítik. Azonban nincs növényi csodaszer, ahogy kémiai úton előállított csodagyógyszer sincs." (Varró Aladár Béla)
Népi elnevezése: áldott bárcs, áldott bogáncs, áldott halványka, áldottfű, pápafű, széphaj, szamártövis, nyuszifül, keserű tüske..., a fészkesek családjába tartozó 25-35 cm nagyságú növény.
A benedekfű története
A Földközi-tenger országaiban őshonos. Közép Európában elvadulva, ritkán fordul elő. Magyarországon termesztik. Megismerésében és elterjedésében nagy szerepük volt a bencés szerzeteseknek, akik Itáliából hozták és termesztették a kolostorok kertjében. Egyes helyeken a szárított, sárga virágát sáfrány helyett, ételek színezésére is használták.
A pestis gyógyításában igen hatékonynak bizonyult.
Vírusellenes hatásánál fogva a fájdalmas övsömör kezelésénél is igen hatékony, csillapítja a fájdalmat, elősegíti a gyógyulást.
VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr szerint:
- ,,A benedekfű az emésztőszervek zavarainál kedvelt gyógyszer.
- Rendelik epe- májbajoknál, sárgaságnál, gyomor- és bélbajoknál.
- A fűből forrázatot készítünk, mely által kitűnő házi szert nyerünk (5 gr. ¼ liter vízhez).
- Kitűnő ház iszer gyomorbetegség, gyomorégés, idült hurut és váltóláz ellen.
- Hatása enyhén kiválasztó, emésztést előmozdító.
- Hasonló céllal használatos a fűből készült alkoholos kivonat.
- A magját méhfolyásnál szokták használni.
- Ideggyengeségnél is élénkítő, erősítő, a légzőszervek megbetegedései esetében eredményes.
- VESEGYULLADÁSNÁL NEM SZABAD HASZNÁLNI!
- Állandó hőemelkedésnél javalva van.
- Ott ahol a gyomrot, az emésztést, állandó és sok alkáliával (soda bicarbona stb.) rontották el, ezerjófűvel keverve elsőrendű eredményeket lehet vele elérni.
- Külsőleg az egész növény főzetét daganat, fagyás, sőt fekélyes, rákos daganat öblintésére ajánlják.
A teát kellő körültekintéssel kell előkészíteni, mert nem mindenki tudja meginni keserűsége miatt, sőt érzékeny, gyönge idegzetű embereknél rosszullétet, undort, sőt hányingert is előidézhet.
BENEDEKFŰ TINKTÚRA:
10 gr. benedekfüvet 40gr. vízzel két napig áztatunk, aztán leszűrjük és a szűrőn visszamaradt növény maradékot újra, 8 napig 20gr. alkoholba áztatjuk, mialatt többször felkeverjük majd leszűrjük. A két szüredéket összeöntjük, és alkohollal 60 gr-ig kiegészítjük. A kész tinktúrából naponta 2-3-szor 8-10 cseppet, cukorra cseppentve adagoljuk. Gyomor, bél és tüdő elnyálkásodásnak, májbetegségnek és hasmenésnek kitűnően bevált házi szere.
BENEDEKFŰBOR:
Vegyünk 10-10 gr benedekfüvet, ezerjófüvet, ürmöt, pemetefüvet, tegyük alkalmas edénybe és öntsük le jófajta, édes borral, és így hagyjuk állni nyolc napig, mialatt többször felkeverjük. A leszűrt borból egy pálinkáspohárnyit ihatunk meg naponta.
GYOMOR ERŐSITŐ:
Narancs hély, vidraelecke (keserű lóhere, hármaslevelű vidrafű, Menyanthes trifoliata), üröm, benedekfű, ezerjófű egyenlő részben. 1 kávéskanálnyit 1 csésze vízzel jól megfőzni. Éhgyomorra kortyonként elfogyasztani.”
,,A növényt és készítményei a középkor óta használják. Keserű italok, aperitifek kedvelt komponense. Étvágyjavító teakeverék része lehet”. (Bernáth Jenő)
ZELENYÁK JÁNOS így beszél a benedekfűról: ,,A fűnek leveleit virágzás előtt kell szedni. Ize kesernyés, szaga kellemetlen, ami szárítás közben csökken. Javarészt a fű főzetét használjuk, amely a kellemetlen íze miatt egyeseknél hányást idézhet elő. Mint erősítő- és oldószer. akár a fű pora (2 gr. naponként), akár a főztje (1-2 deci naponként) gyomorgyengeségnél, hideglelésnél és sárgaságnál igen ajánlatos.
A belőle készített gyógyszertári kivonat jó hatású még altesti- és tüdő bajoknál is. Külsőleg a friss fűnek leve bőrrák esetén hatásos.
LIPPAY JÁNOS - POSONI KERT c. művében (1664) így ír a benedekfűről:
,,A pápafűvel nem élnek ételbe, mert igen keserű, hanem borba inni igen egészséges. Hasonlóképen ajánlott bort és sört csinálni belőle.
Mint orvosság igen nagy haszna vagyon: mind vizének, mind levelének nyersen, vagy szárazon. Kiváltképpen a pestis vagy egyéb méreg ellen.
Ahová ültetik, onnan elűzi a vakondokokat.
Ha borba főzik és levét isszák, a vesének fájdalmát és a hasrágást elűzi.
HORHI MÉLIUS PÉTER - HERBÁRIUM 1578:
,,Ha a pápa füvét, levelét, gyökerét észed és megiszod gyakorta, a szemöldeked felött, vadszemed mellett való főfájást meggyógyítja. Szédelgő fejet gyógyít, elmét erősít, hallást megépít, ha iszod a vizét és eszed a levét.” Ha a levelét borban iszod gyakorta, a gyomorból nyálat kiűz, tüdőt, mellyet, vért tisztít, aszú kórságot gyógyít. Asszonyember állott vérét elindítja.
Ennek a succusa, vagy pora, avagy vízben való főtt leve minden étetést, mérget,dagadozást meggyógyít. A pápa fűnek főtt vize, ha füvestől gyökerestől megfőzed, a rothadó sebre kötözöd meggyógyul valóban. Ha a pápa fűnek succusát megiszod és megizzadsz utána, követ ront.”
A cikk Lovassy Ilona gyűjtése
