Bab - Phaseolus vulgaris

"Étrendünk minden egyes eleme hatással van a testünkre, valamilyen módon befolyásolja, megváltoztatja azt. Ezektől a változásoktól függ egész életünk." (Babulka Péter).

A bab története

A régi időkben a természetes anyagokat még nem választották szét élesen élelmiszerekre és gyógyszerekre, de tudtak az élelmiszerek egészségmegőrző és egyéb kedvező hatásairól. A 978-1036 között élt Avicenna a ,,Canon medicinae” című művében gyakran használja a ,,gyógyító táplálék” és a ,,tápláló gyógyszer” kifejezéseket. 

A bab fehér, piros vagy sárgás virágú hüvelyes növény. Júniustól szeptemberig virágzik. Termése szárazon felnyíló, többmagvú. A Bobzem szó már 1211-ben szerepel egy oklevélben. Szinte minden korai szójegyzékben (SchlSzj.), flóraműben és orvosbotanikai munkában (Ars Medica, Melius, Szikszai, NomPann., Kájoni, Pápai) olvasható. 

Egyes régi feljegyzések szerint, a prehellén korban tilos volt a férfiaknak babot enni, mert hitük szerint a magjában éltek az ősök szellemei. Ha mégis megették, megfosztották az ősöket az újjászületéstől. Ez a tilalom nem vonatkozott a nőkre, ezért volt a babtermesztés összes munkája női feladat.

Hérodotosz szerint az egyiptomiak nem vetettek babfélét, mert a papjaik „tisztátalannak” tartották. Az énekesek azért ették a babot, hogy szép hangjuk legyen. Ezért kapták fabarii nevüket.

Püthagorasz ezzel szemben a tanítványait óva intette fogyasztásától, mert fölpuffasztja a testet, gyöngíti az értelmet, zavarja az alvást.

Orpheusz egyik költeményében azt írja, hogy a babevés annyi, mint az öngyilkosság.

Magyarországon még a XVII. században is ragaszkodtak az ősi babhoz, amelyet ma már lóbabnak és disznóbabnak nevezünk. A lóbab az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye, amely minden valószínűség szerint a Kaszpi-tenger környékéről terjedt el már a prehisztorikus időkben. Plinius Naturalis historiae libri című hatalmas munkájának 17. kötetében azt írta, hogy „A régi vallásos szertartások szerint a lóbabból készült kásának külön jelentősége volt az isteneknek bemutatott áldozatokban”.

Az étkezéseken előkelő szerepe volt mint csemegének, bár azt tartották róla, hogy eltompítja az érzékeket és álmatlanságot okoz. Emiatt tiltották a pythagoreusok, vagy mások szerint azért, mert benne az elhunytak lelke lakik, és nyilván ez az oka annak, hogy lóbabbal mutattak be áldozatot a meghalt rokonok emlékére.”

A XVI. századig nálunk dísznövény volt az amerikai bab. A XIX. századra viszont, már fontos haszonnövény lett.

A Falusi Gazda folyóirat 1864-ben 13 törpe és 13 felfutó paszulyt említ, a babfajták például a disznó-, ló-, angol rózsaszínű, Windsori bab stb. Igen fontos néptáplálékká vált, zölden és kifejtve. Zölden valamint szárazon egyaránt kedvelt eledelnek számított. A sokféle varázslás, bűbájoskodás egyik kevéssé ismert változata volt a babvetés. Ennek az emlékét őrzi egy Nagybányán följegyzett hasonlat: „Motyog, mint a babvető boszorkány.”

A bab az egyetlen hüvelyes vetemény, melynek a régi népek mítoszában szerep jutott. A virág fekete foltját gyászbetűnek és a halál írásának tartották, ezért a bab a halál jelképe lett. Gyászünnepen is babot tálaltak fel.
Fehér és fekete babbal szavaztak is, a törvényszék előtt, a fehér a felmentés, a fekete az elítélés jelképe volt.

V. Sixtus pápa volt az, aki 1585-ben megtiltotta a babbal való jövendölést, szerencsejóslást.

A fehér bab hüvelyből (szem nélkül) készült tea, vércukorszint és vérnyomáscsökkentő, vizelethajtó hatású. A fehér bab magja pépesítve gyulladások, kelések borogatására használható.

BEYTHE ANDRÁS (1595) a Fiveskönyvében így ír a paszulyról: ,,Deákul Faba, magyarul bab. Természeti: Hidegítő és félrész szerint melegítő, nehezen emészti meg az gyomor, megdagaszt és sok kerengő álmokra viszön, ha elaluszol.

Hasznai: Hurutról jó enni, húst nevel. Ha mind héjastúl megfőződ pép módra, jó enni vérhas ellen és okádás ellen. Az lisztivel jó kenni mindenféle dagadásokat, mert azokat lecsendesíti”.

VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész úr szerint, a fehér bab héját, hólyag és vesebajnál már a régi időkben is használták.  Újabban a cukorbajosok teája, mert vércukor, acetoncsökkentő hatását tapasztalták. Véleménye szerint 1 csésze tea 3-5 insulin egységet pótol.

CUKORBAJ ELLENI TEA: Fehér babhéj, lenmag, áfonyalevél egyenlő részben, 1 liternyi vízzel 6 evőkanálnyit 3 órán át főzni és minden főétkezés előtt 1 csészényit elfogyasztani.

A paszuly, az emberiség egyik legrégebbi tápláléka. Ez a könnyen eltartható élelmiszer a magyar konyha egyik legfontosabb része, energiaforrása volt. A paszuly, amellett, hogy ideális fehérjeforrás, kis helyen, szinte korlátlan ideig tárolható, nagyon tápláló és rostokban rendkívül gazdag. Elkészítése előtt ajánlatos néhány órai áztatás, amely nem csak arra jó, hogy megszívja magát vízzel és hamarabb megfő, de áztatáskor csökken a benne levő emészthetetlen szénhidrátok mennyisége és így a felfúvódás is elkerülhető. Magas rosttartalma jót tesz az emésztésnek és magas fehérje tartalma jótékonyan hat a szervezetre. Főzéskor ne adjunk hozzá sót, ecetet...mert nehezebben fő meg. A fűszereket, sót csak akkor adjuk hozzá, amikor már megpuhult. A paszulyhoz illő fűszerek a zsálya, rozmaring, kakukkfű, babérlevél, borsikafű, vereshagyma, fokhagyma...mindenkinek az ízlése szerint.

 A cikk Lovassy Ilona gyűjtése