Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Galaj - A kamasz bőrt ápolja

Galaj - A kamasz bőrt ápolja
A mai orvostudomány is kimutatta erőteljes lúgositó hatását. A serdülőkori pattanásokra is nagyon jó hatással van a közönséges és a ragadós galaj. Napi egy csésze teát kell a fiataloknak meginni belőle, úgy elkészítve ahogy fent leírtam. Két hétig naponta kell inni egy csészével. Ha nagyon makacs a pattanás, lehet tovább is. 

GALAJ - Galium

(TEJOLTÓ vagy SÁRGA GALAJ (Galium verum); KÖZÖNSÉGES vagy FEHÉR GALAJ (Galium mollugo); RAGADÓS GALAJ (Galium aparine)

Ha szétnézünk a természetben, mindenütt a Teremtő ajándékát látjuk növekedni magunk körül, minden egyes zöldellő növénynek meg van a maga helye, a pótolhatatlan egyedi feladata, küldetése, hogy az Életet, az Egész-séget szolgálja. Hatalmas ajándék a számunkra, ha vissza hozzuk a régi tudást, ha újra képesek vagyunk alázattal lehajolnunk az életünk számára segítségül rendelt természet ajándékaihoz.

Őseink ismerték a növények gyógyító erejét, tisztába voltak vele, hogy megfelelően alkalmazva, minden bajra, betegségre orvoslást találnak a ,,természet patikájában”, tudták hogy testünk minden részének minden bajára a hozzá tartozó gyógynövényt kell alkalmaznunk. Nem elegendő azonban csupán annyit tudni, hogy melyik gyógynövény milyen betegséget gyógyít, hanem elengedhetetlen a felhasználás módjának az ismerete is. E tudás nélkül nem érhetjük el a kívánt eredményt. 

,,A természet könyve nyitott könyv, maga az Isten nyitotta föl. Olvassunk benne értelemmel és szeretettel”, - olvastam dr. Zelenyák János lekéri plébános könyvében. Eleink képesek voltak ,,olvasni e könyvből” megismerni és megbecsülni mindazt, amit az Atyától e földi világban útravalóul kaptak.  A természet eme ajándékai voltak azok a növények, amelyek nem csak a gyógyulást szolgálták, de ínséges időkben magát a túlélést biztosították a nemzetünk tagjai számára.

A GALAJ a népi gyógyászatban igen kedvelt gyógynövény. Három fajtája ismeretes, 

TEJOLTÓ vagy SÁRGA GALAJ (Galium verum)
KÖZÖNSÉGES vagy FEHÉR GALAJ Galium mollugo) 
RAGADÓS GALAJ (Galium aparine)

Mindhárom fajtának azonos a gyógyító hatása, azonban a tejoltó galaj méz illata miatt közkedveltebb.

A régi füves könyvek a rák hatásos gyógyítójaként tartják számon. A mai orvostudomány is kimutatta erőteljes lúgositó hatását. A galajt Szent János, illetve Szent Iván virágának is mondják, mert a néphit szerint régen Szent János vagy Szent Iván éjjelén ez a növény megszólalt, hogy mi hasznát lehetne venni. De ismerik Szent Antal virága néven is „mert a Szent Antal’ tüzét el-oszlatja”.

Csapó József (1775) azt is megjegyezte, hogy ha forró tejbe tesznek ilyen virágot, „a tej megzsugorodik, vagy elválik. Mely napon pedig az idő esőre akar változni, akkor igen nagy illattya van ez virágnak”. Sok vidéken még ma is esőt jósló fűnek hívják. 

Gyergyóban ótófű, ótvarfű neve használatos. Bőrkiütéses kisgyermekek fürdővizébe tették.

A Galium aparine a ragadós galaj, népnyelvi nevén ragadvány, ragáncs, ragál, ragály, ragáncs, a XVIII. század végén ragadály és ragály, mert a négyélű szár merev szőrök segítségével felkúszó, akaszkodó. Emiatt nevezik kullancsfűnek is. mely elnevezés arra utal, hogy a növény állatokra, emberekre ragadva, tapadva, kullancs módra „ragaszkodva” terjed. Termésén is horgas szőrök vannak, melyek a ruhába akadnak, emberbe-állatba belekapaszkodnak. 

A Szigetközben azt figyelték meg, hogyha „ez van a széna közt, se a ló, se a marha nem eszi meg”. (Rácz János)


ZELENYÁK JÁNOS lekéri plébános írja a ,,Gyógynövények hatása és használata című könyvében (1908): ,,A galajt a régiek nagy becsben tartották, manapság alig ismerik. E fűnek friss levét, erős főzetét, nyavajatörésnél (epilepszia), görcsöknél, hiszterikus bajoknál és fejfájásnál használják.

Hajdan a ragacsos galaj kipréselt levét oldónak és vizelethajtónak tartották. Az erős főzetnek szintoly biztos a hatása. Külső haszna is van, a bőrkiütéseknél. A kiütéses testrészeket a fű főzetével, többször borogassuk naponkint. A csecsbimbó repedését is gyógyítják a fű friss levével. A sárga galajt nem hiába nevezik tejoltó-fűnek, mert a vaj-készítésnél már régóta mint tejválasztó sav szerepel. A fű főzete belsőleg görcsös fájdalmaknál, nyavajatörésnél, hysterikus és csúzos bajoknál van használatban. Véres vizeletet és vérfolyást is elállít a nyers fűnek frissen sajtolt leve.

Külsőleg a szárított növény porát ha orrba felszívjuk, orrvérzést állít el. Az úgy nevezett Szent Antal tüzet e virág porával hintik be, hogy hamarabb eloszlassák.

Időjósnak tartották a füvet, mert eső előtt erős illatot áraszt."


BEYTHE ANDRÁS 1595-ben megjelent ,,Fives könyvében" olvashatjuk: Ragadófűnek (ragadós galaj) Nevezeti Deákul Aparine, magyarul ragadvány.

Természeti: Szárasztó természeti vagyon az ragadványnak.

Hasznai: Facsard ki az levét és jó innia azoknak, kiket az viperakígyó megharap. Fájó fülbe is használ ereszteni. Ha óhájjal öszvetöröd ezt a fűvet, gólyvákat és dagadásokat eloszlat.


CSAPÓ JÓZSEF 1775-ben megjelent ,,Új füves és virágos magyar kert" című művében írja: ,,A Gabonák közt, kivált a Len közt, mellyet a földre vonszon, terem. Az egész fű igen ragadós, úgy hogy az ember kezéhez, ruhájához ragad, innét a Görögök Philantropos, az az ember szerető nevet adtak neki. A tsets bimbóinak repedezéseit ez zöld-fű ki-nyomatott levével hamar meg-lehet gyógyítani."


DIÓSZEGI SÁMUEL Orvosi füvészköny (1812): ,,A tejóltó Galaj, a görts oszlató orvosságok közzé tartozik. Hasznosnak tartják theáját a vérvizellés, és kivált nyavajatörés ellen, ha kifatsart levét, vagy erős theáját bőven itatják a beteggel és nem hagyják azt az ágyból felkelni, míg jól ki nem izzadja magát.- A rüheseknél fürdőt főznek belőle.- A Szent Antal tüzét eloszlatja, ha öszvétörve reá rakják, azért régen Szent Antal virágának is nevezték. – Virága kedves illatú, és valami finom savanyúság van benne, úgyhogy ha a forró téjbe belé botsátják, azt megótja.  Mikor esőt érez, sokkal nagyobb az illatja.

A puha Galajt hasonlóképpenn dítsérik nyavajatörés ellen, ha virágzásakor minteggy eggy meszely fehér bort töltvén reá, a levét kifatsarják, és azt itatják reggel éhomra a beteggel.  A ragadós Galaj magváról sokan azt tartják, hogy legközelebb jár a Kávéhoz, ha Tzikória gyökérrel eggyütt pergelődik meg."


JOHANN KÜNZLE svájci tiszteletes: ,,Tejoltó galaj. Nyáron, június végétől kezdve, árokpartokon, mezőszélen, füves mezőkön, mindenütt nagy mennyiségben található e sárgavirágú, erősen mézszagú növény. Több rokona van, melyek mind szintén gyógyhatással bírnak. Teákban szonban csak a Galium verumot használjuk. Ha a virágot tüzetesebben megnézzük, azt találjuk, hogy a virágfürtje egyenlőkarú, szabályos kis keresztekből áll. Elsőrangú gyógynövény máj-, epe-, és lépbántalmaknál. Igen jól hat a vesékre is. Spireával (szalicillel) vegyítve igen hatásosnak bizonyult gyermekágyi láznál. E növény szárítása igen nagy óvatosságot igényel. Lehetőleg gyorsan kell szárítani, mert különben könnyen megfakul. Kis megfakulás a növény értékét még nem szállítja le, de már szépséghiba."


VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész: ,,A tejoltógalaj, zöldessárga virágú növény. Ezt valamint a rokonát, a ragadós galajt, ma már csak a népgyógyászatban használják vizelethajtónak, azon kívül bőrbajoknál görcsoldónak, izzasztónak és mirigydaganatokra."


RÁPÓTY-ROMVÁRI ..Gyógynövények: ,,A ragadós galaj (Galium aparine) virágzó hajtásait kell gyűjteni. A drog idegnyugtató, enyhe altató és vérnyomáscsökkentő hatású. A tejoltó galaj vagy tejoltófű teáját vese-, epe-, máj- és légzőszervi megbetegedések ellen használják. Régebben sajtot is festettek vele."


SZABÓ GYÖRGY – a bükki füves ember a galajról: ,,Közönséges-, ragadós-, és tejoltó galaj – közel azonos hatású mind a három.

Először a KÖZÖNSÉGES galajról írok. Ezt a növényt egyedül Maria Treben könyvében lehet megtalálni, pedig nagyon hasznos, az egész mirigyrendszerünket védő gyógynövény. Különösen a pajzsmirigyproblémákkal bajlódóknak ajánlom.

Egy csésze 2,5 dl forrásban lévő vízzel öntsenek le egy púpozott teáskanál közönséges, vagy ragadós galajt, és addig hagyják a füvön a vizet, amíg langyosra ki nem hűl. Ekkor szűrjék le, és jó mélyen hátrahajolva gargarizáljanak vele naponta sokszor. A gargarizálás után nyeljék le a teát.

A teafüvet ne dobják el, tegyék a hűtőbe. Másnap ugyanígy tegyék a hűtőbe a füvet amiből a tea készült, és este a pajzsmirigy túltengésben szenvedők külsőleg tegyék a nyakukra dunsztkötésben reggelig. Ezt akár két héten keresztül is végezhetik így.

A serdülőkori pattanásokra is nagyon jó hatással van a közönséges és a ragadós galaj. Napi egy csésze teát kell a fiataloknak meginni belőle, úgy elkészítve ahogy fent leírtam. Két hétig naponta kell inni egy csészével. Ha nagyon makacs a pattanás, lehet tovább is. 

A RAGADÓS galajról csak annyit, hogy gyenge vérnyomás csökkentő és nyugtató hatása van. Erre a célra mi nem használtuk, és most sem ajánlom. A könyvekben úgy írják, hogy a gyógyászat ma már nem alkalmazza.

A TEJOLTÓ galajról szintén keveset írnak a könyvek, pedig ez a növény nagyon jó szolgálatot tesz a mirigyeinknek és a vesénknek is. Aki a vesére használatos füveket végig próbálta, és nem használtak, tegyen egy próbát a tejoltó galajjal is. Reggel egy csésze teát igyon meg belőle éhgyomorra. Lehet hozzá tenni 1/4 rész porcsinfüvet is, úgy jobb hatást fejt ki a vesénél. 

Dél-Amerikából hoztak és törzskönyveztek egy gyógyszerkészítményt a rák megelőzésére. A neve macskakarom. A növény családneve gallium. A közönséges galaj is jól használható a rák megelőzésére. Legjobb a hatása a frissen préselt levének. Ez a növény télen is szedhető hómentes helyekről. A frissen szedett közönséges galajt megmossuk, apróra vágjuk, és gyümölcscentrifugán vagy kis présen kivonjuk a levét. Ezt a levet naponta háromszor, étkezés előtt 20 perccel egy-egy teáskanállal elfogyasztjuk. Megelőzésre elég egy héten egyszer. Ha már kimutatott jó- vagy rosszindulatú daganatra használjuk, folyamatosan kell inni mindaddig, ameddig kell."


  A cikk Lovassy Ilona gyűjtése

Tartalomhoz tartozó címkék: galaj
Az oldal tetejére